Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 6. szám - Kabdebó Lóránt: A városi társaság
A szikár, ősz hajú - ma így mondanám: - Bartók-formájú ember kedvesen megköszönte a Hanák parkban [későbbi elnevezésén: lett Rákosi tér, majd Posta tér, most talán Bugát Pál tér] szavaimat, és továbbment. Mit tudtam én, anyám miért mondatja ezt velem dr. Puky Árpádnak, Gyöngyös polgármesterének, akiről már életében elnevezte városa a Mátrába vezető útvonalat, a város talán legfontosabb utcáját. Akinek meg kellett érnie, hogy még életében levették ezt a névtáblát, és valahai titkára eltartottjaként tengette életét. De nemrégen, amikor egyik doktoranduszom autóutamon elkísért arrafelé, diadallal láttam, hogy egy másik, a város szívében élő utcát ismét elneveztek róla, és egy nagy emléktáblán méltatták mindazt, amit polgármestersége idején városáért és a körülvevő mátrai üdülővilágért valaha tett. Ma már tudom, azért kellett gratulálnom neki, mert a nyilasok puccsal meg akarták fosztani tisztségétől, helyére egy Makrányi nevű postást szándékoztak helyezni, még a németek bevonulása előtt. Azt tudtam, hogy Trianon után, amikor a Tátra-Fátra-Mátra hármasságból kínkeservesen csak az alig ismert Mátra maradt hegyvidéknek megcsonkult hazánkban, akkor dr. Puky Árpád, Gyöngyös akkori polgármestere álmodta meg az 1917-es tűzvész és a Felvidék trianoni elvesztése után a város újjáépítését és a Mátra vidékének kiépítését. Azt is tudtam, hogy ebben egy Erdélyből ideszakadt fiatal mérnök, Kabdebó János volt az egyik leglelkiismeretesebb segítőtársa. * * * De kezdhetném ekképpen is: Apám súlyos beteg, már rég Miskolcon élünk, én tanítok a város legjobb gimnáziumában, és rovatvezető vagyok a nagy nehezen kiküzdött irodalmi folyóiratnál. Patikában gyógyszerért állok sorban. Egy ismeretlen férfi odajön, és rám kérdez, hogy van édesanyám. Én bambán nézek rá, mire közli, régi ismerősök Gyöngyösről. Utóbb kiderül, anyja édesanyám osztálytársa volt. Jelzi, majd eljön meglátogatni minket. En akkor még nem tudtam, hogy eldöntetett, a Napjaink főszerkesztője (paraszti-népi ideológiai szellemű írásai után, pozícióját mentendő) idegszanatóriumba vonul egy időre, én fogom ideiglenesen a Napjainkat szerkeszteni. Az ismeretlen már tudta. Hiszen egy hét múlva maga a főszerkesztő közli velem, hogyha bármilyen problémám adódik, forduljak bátran hozzá, ő a felelős a belügynél a megyében a kulturális életért. Ma már tudjuk, ez mit jelentett. Szerencsére nem lett közünk hivatalosan egymáshoz. Bár egyszer eljött meglátogatni édesanyámat. Akkor anyám megkérdezte: - És ott bent tudják magáról a nagyapját? Persze, válaszolta. Ekkor tudtam meg, hogy a politikai tiszt a komünárdok kivégezte zsidó Welt Ignác unokája. A főtéren ott volt a lámpaoszlop, amire felakasztották Csipkay Albert katonatisztet és a zsidó kereskedőt. Gyöngyösön ugyanis a románok közeledtének hírére 1919. május 2-án kitört az ellenforradalom, s a vörösök megszöktek: 5-én azonban Nemecz vörös parancsnok 60 terroristával visszament, hat ellenforradalmárt halálra ítéltek, s ezek közül Csipkay Albert huszár századost és Welt Ignác üvegkereskedőt 7-én kivégezték. A két háború közötti időben az 31
