Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 6. szám - Kabdebó Lóránt: A városi társaság
oszlopon egy rózsaszínben izzó glimmlámpa keresztje jelezte mártíriumukat. Apámmal, a közművek mérnökével esti sétánk volt, hogy ellenőrizzük, rendesen világít-e ez az égő. Aztán, nyugdíjaskorában kis telke volt a kisebb fiúnké mellett az Egyetem feletti hegyen. Esténként Gyöngyösről beszélgettünk. Kiderült, hogy nagynénje máig legjobb barátomék szomszédjaként a közelünkben lakott. Egy reggel Pityu nem jött iskolába. Kiderült, rájuk robbant a fal, téglák zuhogtak az ő és húga ágyára. Kis gáztűzhelye valahogy felrobbant a rokonnak, és ezzel veszélybe sodorta barátom és testvére életét. Becsületére legyen mondva: amikor a rendszerváltozás után a Csipkay- rokonok felkeresték, ő nem tartott igényt kárpótlásra. * * * Vagy talán kezdhetném így? Ezt nagyon szégyellem utólag. A szomszédos velemkorú gyerekekkel sétálunk, szüléink hátrébb beszélgetve jönnek utánunk. Akkor jelentek meg a német megszállás után a zsidónak minősített magyarokon a „papagájsárga" csillagok. Mit tudtuk mi, gyerekek, mi is az. Újdonság, játékos kedvünk számára. Cs., mondtuk egymásnak, ha találkoztunk valakivel, akin feltűnt ez a megjelölés. Szüléink felfigyelve, letiltották a játékot, és otthon megmagyarázták, hogy milyen fájdalmat okoztunk ezzel ezeknek az embereknek. Aztán egyszer csak anyám kezében is megláttam ugyanezt a csillagot. Elmagyarázta, neki is fel kell tennie a jövő héttől a megkülönböztető jelet. Bennem maradt a tiltakozó felkiáltás máig: Le fogom tépni rólad. Szerencsénkre nem lett rá szükség. Vasárnap hajnalban apám barátja, a polgármester titkára telefonált, változtattak a törvényen, miránk nem vonatkozik ez a rendelkezés. De azért apám, ha csak tehette, kint hagyott minket, anyámmal a mátrafüredi vízműnél. Mindaddig, míg a mátravasút mozdonyvezetője meg nem szólította:- Mérnök úr, hozza csak haza a családját nyugodtan, mi megvédjük őket, nem engedjük, hogy bántsák a feleségét. Meg haza is kellett jönnie a háziasszonynak, mert Gyöngyösön keresztül menekült Nyugatra az örmény város, Szamosújvár sok gazdag polgára és szülőhelyének arisztokratái. Köztük nagybátyám családja, mert Gerő bácsi a magyar érában a főszolgabíróságot viselte. Erről beszélnem kell. Miként menekült egy város, apám családja és az örmény világ: Szamosújvár és Gyöngyös? A partiumbéli magyar-örmény főváros és egy Trianon után hirtelen kedveltté váló hegyvidék kifejlődésének szertesugárzó kiindulópontja. Múlt és jövő. Két világ. Személyes okokból bennem mégis összekapcsolódtak. Véletlen találkozások? Avagy a véletlenek mögött a sors munkál- játszik velünk, emberekkel? Én inkább azt mondom: az isteni előrelátás vezeti lépteinket. Apám Magyarországon is Erdélyben gondolkozott. Ott akart élni, ahol erdők és hegyek lélegzenek, és ha már egyszer el kellett hagynia otthonát, családját, nem akart még egyszer helyet változtatni. Városnál vállalt munkát, 32
