Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 6. szám - Kabdebó Lóránt: A városi társaság
Kabdebó Lóránt A városi társaság Utam Gyöngyöstől a Városmajorig Hogyan is kezdjem a válaszadást kérdésedre? Hány felől indulhatnék válaszaimmal. Mit tudhat egy hétéves elemista a világról, amelyikben egyik napról a másikra felnőtt gondolkozású emberré kellett érlelődnie. Miközben megmaradt játékos kedvű, rosszcsont kisfiúnak is. Sok-sok egymástól különböző jelenet, hatás, megdöbbentő felfedezés kapcsolódik össze, míg mindezekből összeállhat a szőttes túloldala. Miként maradt életben ez a kisgyerek, hogyan tanult meg félni Auschwitz árnyékában, bombaverésben, emberek szeretetében? Sokféleképpen kezdhetném ezt a történetet. Talán az lesz a legjobb, ha megpróbálom a különálló jeleneteket magukra hagyva kialakulni. Szövődjék össze talán a végére a teljes történet. Miként azok az örmény mintázatú „perzsa" szőnyegek szobáink falain, amelyekben nem egy csomót akkori kis kezemmel magam kötözgettem. Apám tervezte őket, Juliska, korábban szőnyeggyári munkás, aki cselédként került hozzánk, tanította anyámat szőnyeget szőni, engem is beavatott titkaiba. Családtaggá vált az elkövetkező viharos években, fiaink utóbbi kedves „Böbikéjeként" (gyermekeink által használatos neve a tévéből ismert Böbe baba utánzása okán ragadt rá). Kezdődjék tehát az emlékezés... Hí* Apám ismétlődő példázata:- Mérnök Úr, én 10 órára kértem.- Hiszen mindjárt 10 óra.- 10 óra, az pontban 10 órakor van. Mérnök Úr, maga két perccel előbb érkezett. Nem szeretném, ha ez máskor is előfordulna. Ezzel kezdődött két ember több évtizedes, egymást becsülő munkakapcsolata. Hí* Én mondtam, hétévesen:- Polgármester Úr, gratulálok! Dobos Marianne később elhagyott kérdései alapján készült emlékezés. Az írás közlésével szeretettel köszöntjük a 80 esztendős Kabdebó Lóránt irodalomtörténészt. (A Szerk.) 30
