Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 1. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Parasztok és cívisek a hódoltság jogszolgáltatásában
Iványosi-Szabó Tibor Parasztok és cívisek a hódoltság j ogszolgáltatásában Szociológusok és történészek a magyar parasztság mentalitásáról, szellemiségéről és műveltségéről koronként erősen eltérő véleményeket fogalmaztak meg. Ezek többsége elmarasztaló. Napjainkban, amikor társadalmunk e rendkívül fontos eleme lassan felszámolódik, velük, múltjukkal kapcsolatosan a közömbösség, az érdektelenség válik uralkodóvá. Talán még a folklór révén hajlandó a „modern" társadalom egy kissé lenéző fölénnyel valami érdemet látni múltjukban. Miként az esetek többségében, e téren is az ismeretek hiánya, az ország, a nemzet fennmaradásában vállalt szerepének a feltáratlan- sága okozza a rájuk vetülő lekicsinylést, olykor pedig az elutasítottságot. Pedig a magyar történelem több szakaszában közismerten csaknem meghatározóvá vált parasztságunk. Itt az emlékezet felidézése érdekében gazdasági téren a XIV-XV. század vigasztaló gyarapodását, politikai-katonai téren pedig szabadságharcainkat érdemes felidézni. Az imént említett érdemeik szervezőjeként, irányítójaként azonban gyakorta a nemességet nevezték meg. Szűklátókörűségüket, földhözragadt szemléletüket pedig saját soraik, közösségük megszervezésének képtelenségében látták, láttatták. Ezzel szemben azonban elég felidéznünk azt, hogy az Anjouk korában alig több mint fél évszázad alatt a falvak ezreit szervezték meg, és csaknem 800 mezőváros társadalmát, önkormányzatát építették fel az ország legkülönbözőbb részein. Történettudományunk feltárta, hogy a további eredményeiket, a gazdasági és társadalmi emelkedés lehetőségeit évszázadokon át a rendi kiváltságaihoz ragaszkodó politikai osztály korlátozta, majd hiúsította meg. Az ország három részre szakadása, a hódoltság létrejötte az ország középső részén merőben új politikai és hatalmi viszonyokat eredményezett. Egyrészt az oszmán hatalom itt képtelen volt kiépíteni olyan formában közigazgatását és jogszolgáltatását, mint a korábbi hódításain, másrészt a nemesi vármegye és a magyar nemesség kiszorult a hódoltság területéről, sőt a középszintű hatalmi szervezetét csak évtizedek múlva tudta ismét - és ekkor is csak a királyi területen - részlegesen kiépíteni. így pedig az ország középső részén egyfajta igazgatási és jogszolgáltatási vákuum keletkezett. Ez az állapot kedvezett a mezővárosoknak, amelyek a középkorból örökölt autonómiájuk révén tovább tudták szervezni közigazgatásukat és jogszolgáltatásukat. A magyar parasztság és a nagyobb mezővárosok cívisei ekkor is érzékeltették, hogy a megváltozott körülményekhez két államnak történő kíméletlen adózás, török és magyar földesúrnak történő szolgáltatások ellenére meg tudták találni a modus vivendit, és történelmüknek egyik új fejezetét formálták. Az úgynevezett hász városokban kialakult sokrétű folyamat feltárása máig sem teljes. Itt csak egy szűkebb terület, a jogszolgáltatás terén fellelhető alkotókészségük létéhez szeretnék újabb adatokat szolgáltatni. * 59
