Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 6. szám - Szepesi Attila: Vizek árnyéka (Barbár szonettek – versciklus)
Szepesi Attila Vizek árnyéka „Se olyan nem volt, ahogy érezted akkor, se olyan, ahogy most szövöd mesévé..." (Czeslaw Milosz) Számok A számok jegyében telt az életem, ahogy a perzsa mágusoké, akik lázbeszéde felidéz múltat és jövőt. Az 1-et szerettem, a semmiből születő teljességet, a Teremtő jelét, meg ahogy önmagát lélekké sokszorozza. Előre tudtam, hány soros lesz épp születő versem. És azt is tudom, nagyjából 26 000 napja élek, ami egyetlen röpke perc a csillagórán. Am amikor a jövő kósza képeire tévednek a bűvös számok, rendre behunyom a szemem. Nem akarom látni a holnap és holnapután vérgőzös örvényeit. Vasgolyó Egy Selmecbányái éjszakán barátommal csetlettünk-botlottunk a főutcán, közel az Okolicsányiak meg a Rubigallusok hajdan büszke palotájához, amikor megpillantottuk oldalt a romos Ezüst Macska fogadót, ahol valaha Balassi Bálint ropta muzsikaszóra a mámoros botoló-táncot. Átszöktünk a rozoga deszka-palánkon, fel-alá bóklásztunk az épületben. Volt a kulcstartómon egy parányi lámpa, melynek pisla fényénél kószáltunk a félig-beomlott 3
