Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 6. szám - Szepesi Attila: Vizek árnyéka (Barbár szonettek – versciklus)

boltívek árnyékában. Bele-beletúrtunk a romhalmazba, végül találtunk a deszka- és téglatörmelék alatt egy sárgadinnye-méretű, rozsdaette ágyúgolyót. Ki tudja, hány évszázada pihent ott. Alig bírtuk hazacipelni.

Gyertyacsonkok, telefonszámok

Nézz szét a szobámban, vagy túrj bele zavaros fiókjaimba, nem találsz ott semmi költőit. Csak lejárt órákat, poros csigahéjakat, melyekből még hallatszik a távoli tenger zúgása. Inggombokat és kiszikkadt gesztenyéket. Patkószöget a drégelyi várból. Pipakupakot. Emberfej-forma, vigyorgó kavicsot a Duna fövenyéből. Papír-fecnire körmölt telefonszámokat, melyekhez hívható fél rég nem tartozik - néha pedig kedvem volna felhívni Határ Győzőt, Gerzson Palit vagy Schéner Miskát, hátha válaszol odatúlról. Akad egy unokám-faragta fabagoly, és néhány megsárgult családi fénykép, melyről 94 éves édesanyám sem tudja eldönteni, kik pipiskédnek, csücsörítenek, vigyorognak vagy komolykodnak a csicsás papundekli-díszletek előtt.

Angyalszárnyak

Arcsil Szulakauri, a grúz költő

vitt el Mcheta Dzsvári templomába, ami a Kúra folyó felett magasodik a sziklabércen.

Előző nap barátom felolvasta egy hexameteres versét, amiből ugyan egy árva kukkot sem értettem, ám a hangok varázslatából megsejtettem, nem akármilyen költő írhatta.

Ahogy a büszke főtemplomba beléptünk, meglepett: az íves falakon sehol semmi freskó, fehérre vannak meszelve.

Arcsil elmagyarázta: a képeket az oroszok lemázolták a klerikalizmus elleni ádáz harc jegyében, ám a többszáz éves bibliai jelenetek a goromba mészréteg alatt feltámadásukra várnak: egy valamirevaló grúznak most is hallania illik a próféták lázbeszédét meg az angyalszárnyak suhogását.