Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 5. szám - Németh Ákos: Világos pillanat
A második világháború utáni Európa országait járva az utazó napi valóságként érzékeli Eötvös József szavainak igazságát a francia forradalom zászlajára tűzött szabadság és egyenlőség eszméinek egymással ellentétes voltáról. Márai e kérdés kapcsán égetően időszerű kérdéshez nyúl. Nem tagadja, hogy az európai társadalmak szellemi és anyagi különbségeinek mérséklése elkerülhetetlen; a szociális kiegyenlítés nagy társadalmi kísérletével járó kockázatokat azonban jóval súlyosabbnak látja, mint akár Illyés, akár a magyarországi népi, illetve szocialista irányzatok képviselőinek többsége. „Minden népnek el kell most dönteni, milyen árat hajlandó fizetni a szocializmusért, s el kell döntenie, a szocializmusnak milyen képletéért hajlandó ezt az árat megfizetni"112 - állapítja meg, némi szorongással utalva az átalakulás lehetséges veszteségeire. Ha Márai szavait a népi írók vezéralakjának szinte ugyanekkor papírra vetett helyzetértékelésével vetjük össze, láthatjuk, hogy a két író egyaránt egy új erkölcsiség, nem pedig egy (szovjet-orosz mintájú) politikai rendszer megvalósulását értette a szocializmus fogalmán, a kettőjük felfogása közti különbség mégis jelentős: „Európa népeinek most következő fél százada arra megy, hogy a nacionalizmus igazán maradi légköréből kibontódva miképp erjedjenek át külön-külön, majd együttesen a szocializmusba, s azon át abba az új erkölcsiségbe, amelynek épp a szocialista eszme a legfőbb tünete. "42 43 Illyés sokkal inkább derűlátó, az átmenet mikéntjét függőben hagyó diagnózisával ellentétben Márai szembenéz a forradalmi út szükségszerű értékpusztításával, s gondolatkísérletét összegezve nyíltan elveti a radikális beavatkozást: „A kérdés ez: ha a forradalom logikus, megállhat-e a félúton? Elismerhet-e más szempontot, mint a pillanat érdekét? [...] ha ez az ára a forradalomnak, érdemes-e forradalmat csinálni?... Vagy vállalni kell a sokkal lassúbb módszert, a nevelés módszerét? Én döntöttem, a nevelést választom,"44 Márai számára a méltányosság utáni vágy Európa humanista örökségében gyökerezik, ezért a társadalmi igazságosság megteremtése sem járhat a szellemi javak pusztulásával és a szabadság korlátozásával. A rombolás nem hozhat igazságot, ahogy a franciák háborús kudarca sem vezethet a naplóíró Gide által remélt erkölcsi katarzishoz, ezt az elbeszélő megjegyzése szerint a magyar történelem elmúlt száz évének vereségei bizonyíthatják leginkább. „Nincs más út a szabadsághoz, mint a méltányosság törvényeinek, az emberi együttélés feltételeinek nagyon lassú pedagógiája" - nyomatékosba visszatérő ismétléssel álláspontját, az angolok és a skandináv népek példájára hivatkozva.45 Ok társadalmi berendezkedésük minden kötöttsége, kompromisszuma ellenére mégis szabadok, mert jogállamban élhetnek: „Szabadok, mert meglehetős pontosan tudják, mire van joga az államnak, és mihez van joga az egyénnek - s ezt az írott és íratlan megegyezést nagyjából betartják. "46 A szerepét vesztett, helyét kereső Európa jelképét az utazó egy mitologikus jelenetet ábrázoló 16. századi bronzszoborban véli felfedezni, melyet Mussolini egykori palotájában állítottak ki; címe Ratto d'Europa - azaz „Európa elrablása". Ettől kezdve mindvégig küzd a testet öltött látomással, mely útja során mindenütt kísérti: „Elrabolták, igazán? Kik és mit? [...] Mindenekelőtt a hivatástudatot; azt a tudatos vagy ösztönös zsiger-meggyőződést, [...j hogy Európának, tehát e földrész lakóinak valamilyen küldetésféle megbízatásuk és szerepük van a világban, s ezt a megbízatást az európai sorstól kapták örökségbe. "47 Az európai öntudat érzése nélkül az utazás szellemi mérlege is szegényes. „Láttam Mistinguette-t és a Vezúvot. Ettem 42 Uo., 20. [Kiemelés a szerzőtől.] 43 Illyés Gyula: Az idő kérdései. Válasz, 1946/1. 4. [Idézi: Széchenyi Ágnes: I. m., 23.] 44 Márai: I. m., 28. [Kiemelések a szerzőtől.] 45 Uo., 119., 122. 46 Uo., 122. 47 Uo., 110. 99
