Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 5. szám - Németh Ákos: Világos pillanat
kényszerültek hamarosan emigrációba (Márai Sándor, Ignotus Pál, Cs. Szabó László, Fejtő Ferenc). Cs. Szabó már 1935-ben írt esszéjében a „vándoréveket" búcsúztatta, de ő és életben maradt nemzedéktársai valójában csak ekkor vettek végképp búcsút fiatalkoruk utazó intellektuel létformájától.4 Mindezen körülmények nyomán a korábbi évtizedek - többek között Márai Istenek nyomában (1927) és Napnyugati őrjárat (1936); Illyés Gyula Oroszország (1934); Németh László Magyarok Romániában (1935); Fejtő Érzelmes utazás (1936); Cs. Szabó Doveri átkelés (1937) című művei által fémjelzett - gazdag utazási irodalma itthon sem talált folytatásra; az 1946-48 közötti évek magyar útirajzai egy korszak és egy műfajtörténeti hagyomány epilógusát képviselik. A koalíciós kormányzás éveinek pillanatnyi szabad légkörében napvilágot látott művek szerzői jellemzően a korábbi évtizedek utazó írói közül kerültek ki, akik a háború után romjaiból újjáéledő Európa szemléjére indultak. Az ekkor született két legjelentősebb útirajz, Illyés Gyula Franciaországi változatok (1947), illetve Márai Sándor Európa elrablása (1947) című műve egy - részben legalábbis - közös nyugat-európai utazás emlékeit foglalja össze, melyre egy svájci alapítvány meghívása nyomán kerülhetett sor. A Comité International pour le Placement des Intellectuels Réfugiés a genfi magyar könyvtár vezetőjeként tevékenykedő Hubay Miklós közbenjárására 1946-47 fordulóján magyar írókat és képzőművészeket látott vendégül több hónapos pihenésre a háborús pusztítástól érintetlen alpesi országban. A meghívottak - Márai és Illyés mellett Cs. Szabó László, illetve Czóbel Béla, Ferenczy Béni, Pátzay Pál, Szőnyi István és Szüts László - 1946 novemberében együtt indultak útnak a romos Budapestről az Arlberg expresszel. Útjuk azonban néhány hetes svájci pihenés után különböző irányokba vezetett: Márai Olaszországba utazott, Rómát és Nápolyt felkeresve itt érte az újév is, majd vízkereszt után néhány napra Genfbe visszatérve az ifjúság színtere, Párizs felé indult, ahonnan csak februárban tért haza. Illyés eközben Cs. Szabó társaságában felkereste a Brissagóban élő emigráns filozófust, Babits egykori barátját, Szilasi Vilmost, majd szintén Itáliába utazva a római Magyar Intézet vendégszeretetét élvezte. Végül az ő útjuk is Párizsba vezetett, ahol 1947 februárjában a második világháborút hivatalosan is lezáró európai békeszerződések aláírásának szemtanúi lehettek. Az utazás lehetőségét korabeli naplófeljegyzéseik szerint hasonló szkepszissel fogadták a meghívottak: „ Úgy álltam rá erre az útra, hogy nem hittem benne. A rom-Pestből (és a rom pusztából) még egyszer Zürich. Genf, Párizs1A rom jelenből még egyszer vissza a lebombázhatat- lan ifjúságba?" - teszi fel a kérdést önmagának Illyés, jelezvén, hogy az alig remélt, sokéves háborús bezártságot követő földrajzi helyváltoztatás számára egyszersmind az időbeli utazás ígéretét is hordozta.5 „Megírom a választ és elgondolkozom. Lehet, hogy nem lesz semmi a meghívásból, valamilyen alvilági alak elgáncsolja. Túl szép lenne" - jegyzi meg ugyanekkor a kultuszminisztérium levelét kézhez vevő Márai.6 Majd pár tucat oldallal később még nagyobb rezignációval állapítja meg: „Nincs már kedvem ehhez a svájci úthoz; nem tudom, megyek-e, vagy sem; [...]- nincs kedvem semmiféle közösködéshez, nincs kedvem beülni ugyanabba a kupéba ezekkel az emberekkel. Utazzanak és viruljanak. S ha mégis elmegyek, az már csak demonstráció lesz, nem utazás. "7 A vonaton azonban - kénytelen-kelletlen - találkozott a két író, akiknek imázsát szinte egymás antitéziseként építette fel a korábbi évek irodalmi- és sajtónyilvánossága. „Az írói szerepek két végpontját képviselte Illyés és Márai" - állapítja meg 4 Cs. Szabó László: Búcsú a vándorévektől. In: Cs. Sz. L.: Kis népek hivatása. Budapest, 2005, TTFK - Kortárs, 21-34. 5 Illyés Gyula: Naplójegyzetek 1946-1960. Szerk. Illyés Gyuláné. Budapest, 1987, Szépirodalmi, 118. 6 Márai Sándor: A teljes napló, 1946. Budapest, 2007, Helikon, 266. 7 Uo., 309-310. 93
