Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 5. szám - Németh Ákos: Világos pillanat

monográfiájában Széchenyi Ágnes, utalva rá, hogy a két író a '30-as, '40-es évek népi, illetve urbánus értelmiségi köreinek szinte ikonikus alakja volt.8 Ortutay Gyula 1939 táján papírra vetett, s nem minden elfogultságtól mentes naplófeljegyzése szerint „Szerb Tóni, Hevesi Bandi, Cs. Szabó valami megmagyarázhatatlan rajongással tekintettek Máraira, mondatait, tételeit cikkeikben, magánbeszélgetésekben egyre-másra idézték, és mulatságos volt figyelni, hogy társaságban mennyire lesik Márai tanítását. "9 Hasonló észrevételeket ugyanakkor a Pusztulás (1933) botránya és a Puszták népe (1936) zajos sikere óta széles körben bálványozott - s Fejtő Ferenc által épp ezért „világnézeti poligámiával" vádolt - Illyéssel kapcsolatban is tehettek a kortársak.10

A két író esetében mindezek után az 1945-ös fordulathoz is alapvetően más tapasztalatok kapcsolódtak, s a politikai-társadalmi változások szinte csak növelték a köztük fennálló távolságot. Illyés határozottan felszabadulásként élte meg a háború végét, mely az úri Magyarország letűntével a parasztság felemelkedését, a „nép" képviseletében megszólaló egyre tekintélyesebb költő, irodalomszervező és közéleti ember számára pedig a várva- várt „nagy szerep" lehetőségét ígérte.11 „Szaporodnak az előre köszönök. Az emberek tekintetéből látom, milyen ló került alám, van alattam: hova nyargalhatnék föl, ha csak egy kicsit is elengedném a kantárt. Tegnap S. a kezembe nyom egy százezres példányban megjelent füzetet: Révai a debreceni nemzetgyűlés színe előtt Rákóczival, Kossuthtal, Petőfivel említ egy sorban. Most megőrizni a nyugalmat és az emberséget" - jegyzi fel naplójában, a kommunista kultúrpolitikus 1944 végén elhangzott szavaira reflektálva.12 Vele szemben a polgári értelmiségi származású Márai - illetve Cs. Szabó - számára sokkal inkább csak „Szabadulás"-1 jelenthetett a háború befejezése, mint a regényíró egyik korabeli, Budapest ostroma idején játszódó művének címe is sugallja. Szabadulást a pusztító háborútól és a „feudális-fasiszta világ neobarokk cikornyásságától", miközben a történelem színpadáról lelépő keresztény úri középosztály helyét átvevő, felemelkedő rétegek képviselőit és értékrendjét, „az újfajta demokratikus rangtartást" ugyancsak idegenül szemlélték.13 Erről tanúskodnak Márai naplójának korabeli feljegyzései; egy óbudai kiskocsmában 1946 őszén lezajlott jelenetet például így idéz fel: „Tíz óra felé, mikor már menni készülök, megérkezik egy államtitkár társaságában a miniszter- elnök. Nagy Ferenc a neve, paraszt, negyven év körüli ember. Rokonszenves, nyugodt és szerényen méltóságteljes fellépésű" - állapítja meg, majd nemsokára hazafelé indulva felidézi, hogy a könyvnap alkalmával a kisgazda politikus kormánya tagjaival és a köztársaság elnökével egyetemben messze elkerülte kiadója sátrát, „mert mi »polgári« írók és könyvkiadó vagyunk, s buzgón siirögtek a divatos, alkalmi pártocskák könyvesei között. (...) Ilyen volt a múlt, mikor a feudális fasiszta világ nagyfejűi lapító elkerüléssel settengtek körülöttünk; ilyen a jelen. S ez nincs jól így, de még mindig jobb, mintha kompromisszumot kötnék a pillanat tüneményeivel" - vonja le a következtetést mindebből a maga számára.14

A két író korabeli naplófeljegyzései között egymásra vonatkozó elmarasztaló ítéleteket sem nehéz találni. Illyés 1946 januárjában, Márai ekkoriban publikált Naplóját olvasva veti papírra írótársára vonatkozó véleményét: „Márai Napló-ja. Minden együvé van hordva

8 Széchenyi Ágnes: Lélegzetvétel. Válasz 1946-1949. Budapest, 2009, Argumentum, 32.

9 Ortutay Gyula: Napló. 1. kötet, 1938-1954. Pécs, 2009, Alexandra, 34.

10 Vö. Fejtő Ferenc: Világnézeti poligámia, avagy felsülésem Illyepusztaival. In: F. F.: Szép szóval. Szerk. Széchenyi Ágnes. Budapest, 1992, Nyilvánosság Klub - Századvég, 82-86. [Eredetileg Gerson du Malheureux álnéven, Szép Szó, 1938. szeptember-október, 38—42.]

11 Vö. Széchenyi Ágnes: I. m., 23-25.

12 Illyés Gyula: Naplójegyzetek 1929-1945. Szerk. Illyés Gyuláné, Budapest, 1986, Szépirodalmi, 349.

13 Márai Sándor: A teljes napló, 1946. Budapest, 2007, Helikon, 316.

14 Uo., 269-270.

94