Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 5. szám - Németh Ákos: Világos pillanat

Németh Ákos

Világos pillanat

Magyar írók útirajzai az átmenet éveiben (1946-47)

Egy korszak vége

Az első világháborút követő években felnőtt nyugat-európai és magyar értelmiségiek fiatalkorának alapvető létállapotát jelentette az utazás: „Kalandregényeken felnőtt nemzedék volt a mienk, akik lekéstünk az első világháború hatalmas illúzióvesztéséről; így kalandot keresni indultunk" — írja a visszaemlékező Graham Greene.1

Az angol író és kortársai utazó életformájának az újabb világégés vetett véget. Az 1920- as, '30-as évek utazási kultúrája, és a korszakra jellemző, önismeret és társadalomanalízis eszközéül egyaránt szolgáló útirajz-irodalom a háborús határzár feloldása után sem éledt újjá, melynek hátterében különböző okokat találhatunk. Egyrészt az 1947-48-as évektől kibontakozó hidegháború légköre a „szabad világ" országaiban sem kedvezett a külföldi politikai és társadalmi alternatívák keresésének. Másrészt az '50-es évektől az erősödő dekolonizációs mozgalmak is nehezítették a nyugatiak utazását, akik elvesztették a brit, francia vagy amerikai útlevél nyújtotta korábbi privilegizált helyzetüket a felszabaduló, korábbi gyarmati területeken. A két háború közti évek utazó írói Peter Fleming szavaival mindezt együttesen a horizont szűküléseként élték meg.2 „ Utazó napjaim elmúltak, és nem hiszem, hogy sok úti könyvet fogok látni a közeli jövőben" - á llapította meg az útirajzaiból szerkesztett antológia előszavát író, s eközben saját és nemzedéktársai ifjúságával is számot vető Evelyn Waugh már 1945-ben: „Nincs tér turisták számára a »hontalan személyek« földjén. Azt hiszem, soha többé nem léphetünk idegen földre hitellevéllel és útlevéllel (ami maga volt az első halvány árnyéka annak a hatalmas felhőnek, mely beburkol minket), és nem érezhetjük a nyitva álló nagyvilágot magunk előtt."3

Magyarországra, illetve Kelet- és Közép-Európa többi, szovjet megszállás alatt álló országára eközben leereszkedett a vasfüggöny, a magyar utazó írók két világháború közötti nemzedékét pedig szétzilálta a történelem. Többen a világégés áldozatául estek (Hevesi András, Szerb Antal, Halász Gábor), mások Magyarország szovjetizálása nyomán

1 Graham Greene: Journey without Maps. London, 1978, Heinemann & Bodley Head, ix. A két világháború közötti évtizedek európai és magyar utazási irodalmáról lásd: Németh Ákos: „Ex occidente lux...". A nyugati utazás hagyományának újraértelmezése Cs. Szabó László útirajzaiban. Literatura, 2014/1., 43-59.

2 Vö. Bemard Schweizer: Radicals on the Road. The Politics of English Travel Writing in the 1930s. Charlottesville, 2001, University Press of Virginia, 14.

3 Evelyn Waugh: When the Going was Good. Harmondsworth, 1959, Penguin Books, 9.

92