Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 5. szám - Kiss Benedek: Élettöredékek
De történt egy olyan találkozás is, amikor teljesen védtelen voltam. Éppen Juliskáék felé jártam, s mikor hazafelé mentem, észrevettem, hogy jön sebesen utánam a rivális legény és vérmes barátja. Ok leginkább így, párban jártak. Én is megszaporáztam a lépteim, s befordultam a legközelebbi utcába, ahol egy osztálytársam lakott. Ok utánam. Nem messze voltam már, de képtelen voltam szaladni. Sőt, amikor utánam szóltak, hogy álljak meg, megálltam és bevártam őket. Mit járok én mostanában errefelé olyan gyakran? - tudakolták. Szó szót követett, s a vérmes legény elkezdte sürgetni barátját, hogy: húzz már le neki egyet! De végül nem kaptam verést, csak azt ígérték, hogyha legközelebb erre találkozunk, nem úszom meg ilyen könnyen. Én persze utána is jártam tovább az Újfaluba, de nem találkoztam velük. Egy alkalommal Juliskáék is eljöttek a kertszomszédunkba osztálytársnőjükhöz, s a kerten át áthívattak. Nagyon örültem, és kitűnően játszottunk, beszélgettünk az udvaron, mikor észrevettem, hogy az utcai drótkerítés mögül leselkednek - a rivális fiú és vérmes barátja. Juliskáék nagyon dühösek lettek, s nekem is megfeketedett az addig szép együttlétünk. Végig édeni, plátói szerelem maradt a viszonyunk, s a puszin túl nem is tudtam soha vele kapcsolatban többre gondolni. De nagy gyönyörűség volt, ha láthattam, ha láthattuk egymást. Én 1957 őszén, az általános iskolát befejezve Kalocsára kerültem gimnáziumba és kollégiumba, s maradt a „távszerelem" továbbra is egy darabig. Levelezgettünk, s én ritkán mehettem haza. Egy év múlva testvérével ők is befejezték az általánost, s Kiskunhalasra kerültek együtt felsőbb iskolába. Ez azonban csak fél évig tartott, mert nem tudták megszokni a változást, s végleg hazajöttek Akasztóra, nem folytatták a gimnáziumot. Pár év múlva, otthon, egy táncmulatságon beszéltem Juliskával, s elpanaszolta, hogy nagyon megbánta, hogy nem tanult tovább. Én viszont Kalocsán újra „megszerelmesedtem", de kedves, bájos arcát, egész valóját sokáig ápoltam bensőmben, s még évek múltán is álmodtam vele, sokáig kísértett. 89
