Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 5. szám - Simai Mihály: Sziszüphosz kiáltása; Tavasz-boleró (versek)
Simái Mihály Sziszüphosz kiáltása Akadályok, amiket puszta kézzel, tíz körömmel próbáltam szétkaparni, túlélt és meghaladott veszedelmek - - milyen meghittek és szelídek voltatok...! (visszanézve majdnem szerethetők.) De hogy tartsam föl ezt az eleven sziklatömböt, én sorskerék-tolókocsiba-zárt elsőszülöttem sajgó, béna testét, mely mondhatatlan súllyal zuhan velem lefelé egy függőleges meredeken...?! Tavasz-boleró Zászlait bontja, tüntet a tavasz. Szirom-hóval a meggyfám behavaz. Virágének- és madárdal-kokárda lázit reményre, hitre, bátorságra. És minden szirom és minden bibe - néma szájból robbanó lét-ige. Örök Kezdet! Vitéz Virág-Királylány! amíg te vársz, mit bánom én, mi vár rám...! Hadd táncolom ki még egyszer a lelkem ebben a zengő élet-rengetegben! Kápráztass el! Szoríts magadhoz jobban, ölelésedtől hadd mámorosodjam! 90
