Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 5. szám - Kiss Benedek: Élettöredékek
tartott. Férje, Nagy Jani bácsi meg villamosvezető volt, és éppen az 50-es vonalán járt. (Persze az akkori villamost, a „tuját" a mai fiatalok el sem tudják képzelni. Szabad peronú volt, s egy rácsos bejáraton lehetett fel és leszállni, s az „ajtót" az utasok tudták nyitni, csukni. Ha ugyan akarták. De sokszor fürtökben lógtak ott is az utasok, s kalauz cirkált közöttük. A vezetőállás meg elkerítetten volt, ülés nélkül. Vagyis a fa ülőkét a vezetőnek rendelni kellett pénzért, ha akart. Jani bácsi állva vezette a kocsit, mert erre nem költöttek). Gyerekük nem volt, s így minket és néhány rokon gyereket dédelgettek. A környéken kertes házak voltak, így nekik is, s egy féloldalas lakóhely volt a kert közepén, mellette egy nagyon jól kihasznált sufnival. Az első szobában ilyenkor matracokat terítettek le, és ott aludtunk. Több gyümölcsfa is volt a kertben - meggy, cseresznye, körte, alma, szilva s ezekről általában mi szedtük le a gyümölcsöt. Segítettünk a házi munkában is, s természetesen eljártunk hazulról, s nem csak vásárolni. A röptérre kimenni természetes volt, de többször bementünk a városba is. Anyánk nagyon szerette a fürdőket, s ilyenkor kihasználva az alkalmat, elvitt bennünket is a Dagályba, ahova járt. De voltunk a Margitszigeten, a szabadtéri színpadon is, nagy élményünk volt a János vitéz előadása. Anyánknak fiatalkori emlékei ide, Pesthez kötődtek, hiszen itt volt szolgálólány. (Mikor később nagymamával egy fél házba, az Üllői útra költöztek, természetes volt a gyakori találkozás. S ekkortájt Juliska néniék is nagy, „modern" házat építettek az utcai fronton - erre spóroltak egész életükben.) De voltunk Tapolcán is édesanyánkkal a nagybátyáméknál. Két kislányuk volt, két kis unokahúg, s ahogy nőttek, ők is több nyarat töltöttek Akasztón. Nagybátyámék Tapolcán központi, nagyon jó helyen laktak - persze albérletben -, méghozzá a templomtéren, s a kert a híres barlang-tóra futott ki, amiről azt mondták, télen sem fagy be, mert állandó a hőmérséklete. Az udvarral szemben volt a strand tűzfala, ahol az emeletről állandóan fejest ugráltak a vízbe a srácok. Néha átmásztam a falon én is, de fürdeni az istenért sem lett volna kedvem, mert bizony nyáron az „állandó hőmérséklet" azt jelentette, hogy számomra szörnyű hideg volt. Voltunk persze a híres tavas-barlangban is (innen nyerte vizét a tó), s persze, hogy csónakáztunk, és mivel először jártunk barlangban, össze-vissza bejártuk az oldalsó fülkéket is, és bizony sokszor csak összegörnyedve tudtunk bejutni egy-egy helyre. Voltunk kint nagybátyánknál a repülőtéren is, de hiába ígérte, hogy elvisz repülni bennünket, ebből semmi sem lett, a kiskatonáknak éppen kiképzést, gyakorlatot tartott. így is nagy élmény volt. De nemcsak nyaraltunk és utazgattunk nyaranta, hanem bizony dolgoztunk is. Kisebb korunkban két helyen is. Állami gazdaságban - először Izsákon meggyet, cseresznyét szedtünk, s kint laktunk egy tanyán, majd jóval távolabb, Környén, ott meg apróbb mezőgazdasági munkákat végeztünk, s egy hajdani cselédházban laktunk. De hamar részt vettünk otthon a szőlőmunkákban is, kötöztünk, horoltunk, kaccsoltunk, majd nyolcadik osztályosként már permeteztem is. (Később gimnazistaként és egyetemistaként is dolgoztam valami segédmunkát nyaranta valahol, legalább egy hónapot.) Aztán nyolcadik osztály után gimnáziumba (és kollégiumba) kerültem Kalocsán, s ezzel egy új szakasza kezdődött életemnek. Nagyon vártam ezt, mert 81
