Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 5. szám - Kiss Benedek: Élettöredékek

Apai ágon a Kissek és Zákányok végig nyírségiek, míg az anyai ág végig kiskunsági. Apám, Kiss László Károly. 1906-ban született Nyírparasznyán, Mátészalka mellett, viszont nagyapám, Kiss János a közeli Leveleken (1879). Nagyanyám, Zákány Eszter Hodászon (1884). Apám hovavalósága végül is Nyírparasznya, s olyan nevek fordulnak elő az előző Kissek feleségeként, mint Lengyel Julianna, Dankó Erzsébet, Kő Mária. A Zákány családnál Prorok Julianna (Nyírderzs), Budaházy Borbála (Kántosjánosi).

Kiss nagyapám csizmadiamesterséget tanult Nagy káliéban, de ahogy én is megismertem, paraszti életformát folytatott, bottal járt, s kora miatt már nem dolgozott. Tagbaszakadt, magas ember volt. Az ő sorsa a legendáriumban azért érdekes, mert huszár katonaként az első világháborúban úgy vitézkedett az orosz fronton, hogy valóban vitézi kitüntetést kapott, ami jelentős anyagi juttatásokkal járt. A falu széléről többek között be tudott költözni a templommal szemközti módos házba, sőt a szomszédos portát is megvette, s mindkettő nagy kerttel nyúlt le a szomszéd utcáig. Jelentős földadomány is járt a kitüntetéshez. Hét gyermeke született, közte az apám, de az ő születése után Zákány nagyanyám hamar meghalt. (A Kissek és a Zékányok között nem lehetett nagy barátság, mert én például egyszer sem jártam Hodászon, s egyetlen Zákányt sem ismertem.) Nagyapám újranősült, és most északibb tájról hozott asszonyt, Paszternák Veronikát. Őt tartottam nagyanyámnak, de az ő családjáról sem tudok többet.

Apai ágon az egész rokonság buzgó görög katolikus volt, mint ahogy a legtöbb település a környéken. Apámat nagypapa papnak szánta - hét közül egyet az Istennek. Két idősebb testvére korán meghalt, így esett rá a választás. Nagyapám a véren jött terület egy részét az ő taníttatására szentelte, s apám a máriapócsi kegyhelyre járt, a papneveldébe. A görög katolikus papok felszentelésük előtt ugyan megnősülhetnek, ha akarnak, apám azonban úgy gondolta a fölavatása előtt, hogy ez mégsem neki való, s megszökött a szemináriumból. így került Pestre, s az Útfenntartó és Útépítő Vállalathoz szegődött. Itt különböző szakvizsgákat kellett letennie, végül útmesteri titulust és beosztást szerzett.

Anyám családjánál még összetettebb viszonyok vannak, s a legfőbb legenda szintén nagyapámhoz, Pusztai Györgyhöz kapcsolódik, aki 1891-ben Akasztón született.

A belátható anyakönyvi dokumentáció szerint a Pusztaiak, akik Akasztón komoly famíliává váltak, az 1800-as évek elején a Solt melletti Máriaháza nevű majorban laktak (Pusztai István és Papp Erzsébet), Lajos nevű fiuk azonban már Apostagon született 1853-ban. Hogyan és miért, nem tudom, de árva gyerekként ő került Akasztóra. Megint csak rejtély, hogy hogyan fogadta be a cigány-kovács családja, s a mesterségre is kitaníttatta. Az ő felesége a falu egyik tősgyökeres családjából való lány lett már (Újvári Ilona, 1856), vagyis nagyon megbecsülhette magát. Az ő fiuk lett aztán az 1891-ben született Pusztai György - s ő lett a nagyapám. Nagyapámat nagy tehetséggel áldotta meg az Úr, különösen a vasas szakmában tüntette ki magát. A kovácsmesterségbe beleszületett, de hamar felkerült Pestre, ahol a csepeli Weiss Manfréd gyárában a géplakatosságot és a gépészmesterséget is kitanulta. így került vissza Akasztóra, ahol hamarosan „ezermesternek" titulálták. 1913-ban vette feleségül nagyanyámat, a faluszépe Jónás Rozáliát.

69