Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 5. szám - Zelei Miklós: Vendégség (Kamarafulladás egy nyílásban)
Sacika: - Akkor itt is aludhatnánk! Machináss: - Ceau§escu a mennyországban, ők meg színházban. Sacika: - Árulás! A naplójában meg a fölszarvazott esztétikáról ír. Figyu! Az erdélyi drámákban is a hetvenes, nyolcvanas évek politikai aktualitásaira, kiszólásaira, áthallásaira, allegóriáira figyeltünk. Machináss: - Igazi polihisztor! Sacika: - Van még... Rojtosra tapsoltuk a tenyerünket és elmaradtunk a világ kultúrájától. Több barátom is azt mondja, nincs igazam. Hogy Erdély kárt okoz Magyarországnak? Szétverik a fejem! Szerintem meg pont fordítva van. Magyarország okoz kárt Erdélynek azzal, hogy értékükön fölül igazolta vissza ezeket a műveket. A rendszerváltás, a demokrácia, a felszabadulásunk soha nem látott kulturális fellendülést fog hozni. Machináss: - Na mennyi várakozás, remény. Te meg teljesen el vagy bizonytalanodva, Sacikám. Sacika: - Itt a Zsófi szokott ülni. Te is tudod. Ahol most én. És ahogy beszél, ahogy beszélnek rólunk. Ezek bezsongtak! Machináss: - Félsz? Jelentenem kéne. Sacika: - Néha. Vagyis sokszor. Mostanában mindig gyakrabban. De ne jelentsd. Nagyon kérlek. Borzasztó. Megyek az utcán a délutáni tömegben és hirtelen. Hogy lehull rólam az összes ruha. Ott állok meztelen. Rám ront a tömeg. Fruska! Fruska! Ordítják a fedőnevem. Az igazi nevem. Földre vernek, rugdosnak. Hogy szét akarnak tépni. Machináss: - Hát kezet csókolhatnak nekünk! Legitimáljuk őket. Majd mutogathatják a jelentéseinket. Ők voltak a megfigyeltek. Ők a nagy harcosok! Néhány barátság azért véget fog érni majd. Naná. De minél súlyosabb papírok vannak itt, annál nagyobb lesz az ázsiójuk ott. Minél többet listára venni. (Röhög.) Annál több lesz a lekötelezettünk. Sacika: - Kétszázezerért írok rólad is egy jó kis jelentést... Machináss: - Hirdess. Ügyvédi iroda szakszerű besúgói jelentések előállításával minden kommunistának hiteles ellenzéki múltat kreál. Rád férne egy kis pihenés, Sacikám. Egy-két hét. Utazz el. Vagy haza. A nagyanyád? Sacika: - Nem! Oda nem. Elhagyta már a kilencvenet. De még mindig... Nem szeretek odamenni. Vigyázz a ruhádra! Mihenst hazaérek, ezt is utálom, de odahaza így mondjuk, mihenst. Nekem azonnal át kell öltözni egy szakadt mackónadrágba. És végig abban vagyok. Amit még egyetemista koromban hordtam a koleszban. Machináss: - A cég ösztöndíjasa voltál... Sacika: - Hát már a gimiben hálózati személyként tevékenykedtem. Muszáj volt dolgoznom. Machináss: - Senki se tudja olyan mélyre fúrni magát a tantestület szívébe, mint egy istápolásra szoruló szegény és tehetséges tanuló. Sacika: - Aki ráadásul kislány... Szinte árva! Jó volt az oktató. Machináss: - Ki? Sacika: - A név... Most hirtelen nem jön eszembe. És ha benéz valaki, rohanok a tisztaszobába, hogy meg ne lásson abban az idióta mackóban. Főhadnagy vagyok, 39
