Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 1. szám - Fehér Zoltán: A Szarajevón túl legelésző szarvasok (Népvándorlás kori keleti elemek Bátya rác néphagyományában)
Numi Torem, jó atyám Hétkarikás ezüstbölcsőt Azt kalapál Hétágú ezüstláncot Azt is csinál Ezüstíves bölcsőbe Ezüstpántú pántos bölcsőbe Köt be engem Fektet íme, engem Alsó ég felé elkezdett lebocsátni Szinte ugyanezek a kozmikus képek villantak föl előttem, amikor - jóval Erdélyi Zsuzsa korszakos jelentőségű könyvének megjelenése előtt - feleségem nagyanyja, özvegy Szűcs Péter Pálné Perity Margit elimádkozta nekem az alábbi gyönyörűséges apokrif imádságot. Sto u nebu skripa? Gospa sinka ziba Na najtanjemu vlasku A vlasekse otarze Gospa sinka dopade Odnenega na morje Na morju su galiije Pomogle nas Marije Mi csikorog az égben ? Az Úrnő a gyermekét ringatja A legvékonyabb hajszálon A hajszál elszakad Az Úrnő a fiát elkapja Elviszi a tengerhez A tengeren a gályák Segíts meg, Mária! A bátyai imádságban az égi lény Szűz Mária, akit azonban először Úrnőnek (Gospa- nak) neveznek, miként mi is a pogány magyar istennő nevével Boldogasszonynak tiszteljük az Istenanyát. A rác szöveg nem beszél bölcsőről, de hát mi másban lehetne ringatni a gyermeket. Aztán az Úrnő nem is láncon bocsátja le gyermekét, hanem a legvékonyabb hajszálán. Ez a hajszál azonban csikorog, mint a lánc. Ennek a mítoszi hajszálnak is megtalálható a mása egy vogul teremtésmondában. Arany Kaltes ifjú nénjének hajfonatában ugyanis ott fénylik a Nap (...) ott villog a Hold. Szerintem az imádság és a teremtésmonda hajszála egyaránt a napsugarat jelenti. Szibériai kőkorszakbeli sziklarajzokon láthatunk olyan emberalakú mitikus lényeket (valószínűleg megszemélyesített égitesteket), amelyeknek kerek fejéből a hajszálak sugarakként, mint valami antennaerdő, áradnak szét.54 Az égből aranyláncon alábocsátott gyermek képzete nálunk a székelyföldi Disznófickó című meséből ismert, aki az ég rámáján túl egy gyémántpalotában aranyláncon lógó bölcsőben nyugszik.55 Vargyas Lajos ugorkori hagyománynak tartja ezt a képzetet.56 Mint a bátyai példa mutatja, jogos Jung Károly kívánsága, amikor fontosnak tartaná Erdélyi Zsuzsanna imádsággyűjteményének és ráolvasásanyagának összevetését a középeurópai, főképpen a délszláv anyaggal.57 Másrészt az égitestkultusz emlékeként élő újholdimádságok szinte szó szerinti egyezést mutatnak.58 54 Hoppál Mihály: Szibériai sziklarajzok és uráli népek mitológiája. XXX. Napfejű ember. Okladnyikov, A. - Martinov, A. J.: Szibériai sziklarajzok. Bp. 1989. 55 Leszállt a medve az égből. Vogul népköltészet. Sz.: Kálmán Béla. Bp. 1980. 7. Vargyas Lajos, i. m. 104. 56 Vargyas Lajos, i. m. 105. 57 Jung Károly, i. m. 143. 58 Uo. 48
