Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 5. szám - Schiller, Friedrich: A rablók
rendeli az írás. Jobb fél szemmel a mennybe menni, mint két szemmel a pokolba. Jobb gyermektelenül a mennybe menni, mint a fiunkkal együtt a pokolra kerülni. Mondotta Isten! AZ ÖREG MOOR: Azt akarod, hogy átkozzam el a saját fiamat? FERENC: Nem egészen! Nem egészen!... A fiadat nem kell elátkoznod. Mert mit is jelent egy fiú?... Akinek te életet adtál, és aki minden erejével azon fáradozik, hogy megrövidítse a tiédet? AZ ÖREG MOOR: Tökéletesen igazad van! Ez a személyesen énrám kirótt ítélet! Az Úr rendelte így. FERENC: Látod, mennyire gyereknek néz téged ez a kis szíved csücske. Az apai szeretetedet kihasználva fojt és gyilkol meg, hogy szívedbe tőrt döfve végezzen veled. Ha te nem leszel többé, ő fogja birtokolni a javaidat, királya lesz ösztöneinek. Nincs többé gát, vágyai vihara szabadon tombolhat. Gondolj csak bele! Hányszor kell a saját apja halálát kívánnia... hányszor a saját testvéréét... Akik ennyire szívtelenül ámokfutása útjába álltak. Szeretetért szeretettel fizet? Gyermeki hálával viszonozza az apai gyöngédséget? Miközben egy szemvillanás alatt föláldoz tíz teljes évet apja életéből? Egy kéjes pillanatért kockára teszi ősei hírnevét, amely évszázadokon keresztül sértetlen volt? Ezt jelenti hát a fiú? Válaszolj! Fiadnak nevezed őt? AZ ÖREG MOOR: Zabolátlan kölyök! De mégis az én gyerekem! Az enyém! FERENC: Olyan kedves, szép gyermek ő, akinek örök vágya, hogy ne legyen apja... Ó, bárcsak megértenéd! Bárcsak lehullna a hályog a szemedről! De a te elnéző bánásmódod csak az ő könnyelműségét erősíti; támogatja a vélt igazában. Téged fog sújtani miatta az átok, téged, apuka, téged. AZ ÖREG MOOR: Ez így van jól, nagyon is jól!... Tényleg én vagyok a bűnös. FERENC: Hány ezren részegedtek meg a jólét poharától, és gyógyultak meg a szenvedés által! A testi fájdalom, ami minden kicsapongót utolér, nem Isten intő kezének jele volna? Saját szörnyű gyöngédségével okoz kárt az ember? Az apa elronthatja-e örökre a rábízott zálogot?... Gondold meg, apuka: ha kis időre éreztetnéd vele, milyen a nyomorúság, nem változna valamelyest? Nem javulna meg? Vagy a nyomor nagy iskolájában is hitvány maradna, és aztán... Rettegjen az apa, aki egy magasabb bölcsesség döntését semmisíti meg a túlzott kényeztetéssel!... Na, apuka? AZ ÖREG MOOR: írok neki, hogy leveszem róla a kezem. FERENC: Jól teszed és megfontoltan. AZ ÖREG MOOR: Hogy soha ne kerüljön a szemem elé. FERENC: Ez biztos hatni fog. AZ ÖREG MOOR: (gyöngéden) Amíg meg nem javul! FERENC: Igaz, igaz... De ha fölveszi a képmutató álarcát, és eljön ide együttérzést zsarolni, megbocsátást szerezni? Aztán reggel odébbáll, és ribancok karjai között gúnyolódik a gyöngeségeden?... Nem, apuka! Térjen vissza szabadon Károly, ha úgy diktálja a lelkiismerete. AZ ÖREG MOOR: Ezt is megírom neki. FERENC: Várj! Csak még egy szó, apuka. Fölháborodásod, tartok tőle, annyira kemény szavakat íratna veled a papírra, hogy Károly szíve beleszakadna... És 9
