Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 5. szám - Schiller, Friedrich: A rablók
még a végén... Higgy nekem: megbocsátásnak fogná föl, ha arra méltatnád, hogy saját kezűleg írsz levelet neki. Jobb lenne, ha rám bíznád. AZ ÖREG MOOR: Rendben, fiam. Még a végén szívrohamot kapnék! írd meg neki... FERENC: (gyorsan) Akkor ugye jó ötlet, hogy én...? AZ ÖREG MOOR: írd meg, hogy ezer véres könnyet hullattam, és ezer álmatlan éjszakám volt... De ne kergesd kétségbeesésbe a fiamat. FERENC: Nem akarsz lepihenni, apuka? Olyan megviseltnek tűnsz. AZ ÖREG MOOR: írd meg, hogy az apai szív... De mondom, ne kergesd a fiamat kétségbeesésbe. (szomorúan elmegy) FERENC: (nevetve néz utána): Vigasztalódj, öreg, sosem fogod viszontlátni ezt a fiút. Az út le van zárva, akár a pokolból a mennybe vezető ösvény... Kitéptem karjaidból, mielőtt megtudhattad volna, mielőtt kérhetted volna... Szánalmas amatőr lennék, ha még arra sem lettem volna képes, hogy egy apa szívéből kitépjem a gyermekét, még ha acélpántok kötik őket össze... Átkokból vontam mágikus kört köréd, amit ő nem tud majd átlépni... Sok sikert, Ferenc! A kis kedvencnek befellegzett... Átláthatóbbá vált az erdő. Ezeket a papírokat el kell dugnom, mert itt könnyen fölismerik az írásomat, (összeszedi a széttépett papírt) A keserűség hamarosan végez az öreggel... És nekem még a lány szívéből is ki kell tépnem ezt a Károlyt. Akkor is, ha az életébe kerül. Joggal tartom igazságtalannak a természetet, és esküszöm, hogy érvényt fogok szerezni a jogaimnak... Miért nem én másztam ki először az anyaméhből? Miért nem vagyok egyke? Miért nekem kell cipelnem a csúnyaság terhét? Pont énnekem? Mintha születésemkor kissé szűkmarkúan bánt volna velem: miért nekem van ilyen ronda, lappföldi orrom? Ilyen durva arab képem? És honnét ezek a bennszülött szemek? Szerintem az emberi faj összes csúnyaságát egy kupacba szedte, és összerakott belőlük engem. Ezer ördög és pokol! Milyen jogon adott a másiknak többet, miközben nekem kevesebbet? Aki hízeleg neki, többet kap? És aki megsérti, kevesebbet? Miért ilyen részrehajló? Nem, nem, én vagyok igazságtalan! Mert hiszen mind annyiunknak adott kreativitást, kiültetve minket meztelenül és szegényen a nagy óceán, a világ partjára - ússzon, aki tud, és aki nem, az pedig süllyedjen el! Nem határozta meg, mi legyen belőlem, ez tehát az én dolgom. Mindenkinek egyformán joga van a legkisebbhez és a legnagyobbhoz. Az igény, az indulat és az erő megsemmisíti egymást. A jog a győzteshez kerül, és erőnk korlátja már csak a törvény. Jó, létezik egy közmegegyezés, amelyik azért köttetett, hogy a világ körforgását biztosítsa... A becsületes név! Igazán hasznos pénznem, amivel jól sáfárkodhat, aki ért hozzá. Lelkiismeret - na ja! Kiváló madárijesztő, elriasztja a cseresznyefáról a madarakat! Egy jó fedezetű váltó még a becsődölteket is kihúzza a csávából. Nagyon is dicséretes intézmények ezek, a bolondokat tiszteletre tanítják, a senkiháziakat elnyomják, hogy az okosoknak minél kényelmesebb legyen. Igazán ravasz intézmények! Olyanok, mint a sövény, amit a parasztok a földjeik köré húznak, hogy ne szökhessen be a nyúl, igen, szegény nyuszika! Bezzeg a nagyságos úr könnyedén átvágtat a tegnapi veteményesen. 10
