Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 5. szám - Schiller, Friedrich: A rablók
is viszi mindazt a bűnt, ami mellett eltörpülnek Cartouch és Howard mocskos tettei!... És amikor ezek a magvak teljesen beérnek... Mert mégis, mit lehet még várni egy fiatalembertől?... Talán, apuka, megéred még azt a boldogságot, hogy egy hadsereg élén pillantod meg őt, az erdők szent csöndjében táborozva. És a fáradt vándort útja felénél majd ők szabadítják meg fölösleges terheitől... Talán még mielőtt a sírba távozol, elzarándokolhatsz az ő emlékművéhez, amelyet a fiad föld és ég közé emelt... Talán, apuka, édes apuka... Talán más nevet kellene fölvenned, különben utcakölykök fognak rád ujjal mutogatni, mert látták a fiad képmását a lipcsei piacon kiplakátolva. AZ ÖREG MOOR: Te is, Ferikém, te is? Fiacskáim! Mennyire megfájdítjátok a szívem! FERENC: Látod, tudok én szellemes is lenni, de a humorom mar, mint a skorpió. - Feri, a száraz átlagember! A hideg és szikár Feri! Akármi, ahogy még hívni szerettek azok, akik fölhívták a figyelmet a jókora különbségre Károly és énköztem, amikor a kis kedvenc apuka ölében ült, vagy apuka arcát csipkedte... Szóval ez a Feri a saját birtokán fog meghalni, mindenkitől elhagyatva, miközben Károly tehetségének híre szájról szájra száll... Köszönöm neked, uram, hogy a hideg, száraz, szikár Feri... nem olyan, mint ez! AZ ÖREG MOOR: Bocsáss meg, fiam! És ne haragudj apádra, amiért csalódott saját terveiben. Isten olyan könnyeket fakasztott belőlem Károly miatt, amelyeket, Ferikém, te fogsz majd fölszárítani. FERENC: Igen, apuka, mindet föl fogom szárítani. A te Ferikéd annak szenteli az életét, hogy a tiédet meghosszabbítsa. A te életed az orákulum, amelytől minden ügyemben tanácsot kérek, a tükör, amelyben a mindenséget figyelem... Egyetlen kötelesség sem olyan szent, amelyet ne tudnék megszegni, ha a te életed forog kockán... Elhiszed nekem? AZ ÖREG MOOR: Még nagy feladatok várnak rád, fiam... Isten áldjon meg azért, amit teszel, és amit még tenni fogsz értem! FERENC: Mondd csak... ha ezt a fiút nem kellene a sajátodnak vallanod, boldogabb ember lennél? AZ ÖREG MOOR: Csönd legyen, kérlek, hallgass! Amikor a bába elém hozta, az ég felé emeltem, és azt kiáltottam: hát nem én vagyok a legboldogabb ember a világon? FERENC: Ezt kiabáltad. De vajon mennyire vagy boldog mostanában? Irigyelsz minden nyomorult szolgát, hogy nem ő az apja ennek a fiúnak... Csak a bánat emészt, amióta ő megszületett. Ez a bánat Károllyal együtt növekszik. Konkrétan a sírba fog tenni. AZ ÖREG MOOR: Nyolcvanéves vénembert csinált belőlem. FERENC: Szóval - ha kitagadnád a fiad? AZ ÖREG MOOR: Feri, Feri! Miket beszélsz! FERENC: Nem ez a szeretet minden kínod okozója? Enélkül ő egyszerűen nem létezik. Enélkül az átkozott szeretet nélkül halott. Mintha meg sem született volna. Nem a vér és hús, hanem a szív tesz minket apákká és fiúkká. Ne szeresd többet, s nem lesz többé szörnyeteg fiad, még ha a húsodból vágták is ki valaha. Eddig a szemed fénye volt, de ha a szemed vétkezik, vájd ki azt... 8
