Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 5. szám - Schiller, Friedrich: A rablók
ELSŐ FELVONÁS Első jelenet Frankfóld (=Észak-Bajorország) A Moor-kastély termében Ferenc és az öreg Moor FERENC: Jól vagy, apuka? Iszonyatosan sápadt az arcod. AZ ÖREG MOOR: Teljesen jól vagyok, kisfiam... Mit akartál mondani? FERENC: Megjött a posta... Levél a lipcsei emberünktől. AZ ÖREG MOOR: (mohón): Hírek Károly fiamról? FERENC: Aha, aha, pontosan. Csak félek... Nem tudom, egyáltalán szabad-e ilyet... Mondd, és mi van az egészségeddel?... Tényleg jól vagy, apuka? AZ ÖREG MOOR: Én? Mint hal a vízben! A nagyfiamról ír?... Aztán miért aggódsz te ennyire? Hogy már másodjára kérdezed. FERENC: Figyelj, apuka, ha csak egy kicsit is betegeskedsz... Ha mégse kizárt, hogy gyöngélkedsz, akkor békén hagylak... Alkalmas időben beszélünk majd. (félig magában) Ez a hír nem éppen a te törékeny testednek való. AZ ÖREG MOOR: Istenem, istenem! Mégis, mi történt? FERENC: Először is hadd vonuljak félre, és hadd sirassam meg az elveszett bátyámat... Pedig örökre hallgatnom kellene... és mert a te fiad: örökké palástolni a bűnét... Mivel a testvérem. De neked engedelmességgel tartozom... ez az első számú kötelességem... ezért nézd el nekem! AZ ÖREG MOOR: Édes istenem, Károly, Károly! Ha tudnád, mennyire kikészíti az apai szívet, amit művelsz. Ha örömhírt hoznál, tíz évet fiatalodnék... De hát ha mindegyik híred olyan, hogy úúhh... Újabb lépéssel lök közelebb a sírhoz. FERENC: Ha így hatnak rád a hírek, apuka, akkor hadd kívánjak neked jó éjszakát! Még ma a hajunkat fogjuk tépni a sírodnál. AZ ÖREG MOOR: Maradjál már!... Csak egy kis lépés... Hadd legyen meg az ő akarata. Az apák bűnei harmad- és negyedíziglen toroltatnak meg. Hagyjuk, hogy ő is így végezze. FERENC: (kiveszi a levelet a zsebéből) Ismered az emberünket! Nézd, odaadnám a jobb kezem minden ujját, ha azt mondhatnám, hogy ez egy velejéig romlott, hazug alak... Szedd már össze magad! Bocsáss meg, ha nem adom kezedbe a levelet... Nem kéne mindent tudnod. AZ ÖREG MOOR: De mindent, de mindent tudnom kell! Fiam, hátha éppen ezzel kímélsz meg a mankótól. FERENC: (olvas) „Május elseje, Lipcse. - Ha nem kötne soha meg nem tört ígéret, hogy semmit sem titkolok el, amit bátyád sorsáról tudok, kedves barátom, sohasem fordulna toliam zsarnokként ellened. Száz leveledből is értem, hogy egy ilyen hír testvéri szívedbe tőrként hatolna. Szinte látlak is, hogy ezt a semmirekellőt, ezt az utálatost..." (az öreg Moor eltakarja arcát) Látod, apuka, csak a kímélő részeket olvasom, „...utálatost ezer könnyel siratod." Igen, érzékeny szívemből hullámokban tör elő a könnyáradat... „Olyan, mintha idős, szelíd édesapádat halál- sápadtan látnám..." Jézusmária, máris halálsápadt, pedig még alig tud valamit! 6
