Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 4. szám - Pomogáts Béla: Temesvár a magyar irodalomban

Sír a nóta, magyar nóta,

Muzsikálnak este óta Messze, messze idegenben,

Mesebeli tündérkertben,

Egy párizsi fogadóba’;

Fogadóba'!

Mennyi érzés, mennyi bánat,

Szíve van tán a nótának,

Oly szomorún sírdogálja:

Miben áll a mulatsága Kondoroson a bojtárnak,

A bojtárnak.

Közismert, hogy a fiatal Ady Endre is eltöltött néhány hónapot (1897. szeptember 23-tól 1898. január 27-ig) Temesváron, mint az ottani Királyi Tábla (azaz másodfokú bíróság) napidíjas írnoka. Húszesztendős joghallgató volt ekkor, édesapjának barátja (mások szerint rokona): Makoldy Miklós, bírósági tisztviselő szerzett neki szerény állást, a debreceni egyetemen rá váró vizsgákra készült, napjait nagy dáridók és mulatozások töltötték ki, „A fehér hajóhoz" címzett kocsmát látogatta, végül is az erősen aulikus jellegű, lakosságát tekintve német többségű és császárhű városban nem érezte jól magát, és mihelyt lehetett, elmenekült Érmindszentre, Zilahra, majd Debrecenbe. A temesvári hónapokról igyekezett elfelejtkezni, verset alig írt ott, igazából csak egyetlen kedvetlen költeménye örökítette meg a temesvári élményeket. Ebben, a tulajdonképpen Reviczky Gyula költői stílusára emlékeztető Milyen az ősz? című versében olvasom:

Itt hűvös ősz van. Lehullott már Az első, hideg őszi dér,

Lemondani tanít a hulló,

Búcsúzó, sárgult falevél...

Az én szívem is rideg, fásult,

Csak néha sóvárg és beteg...-Milyen az ősz maguknál, édes?

Óh, írja meg! Óh, írja meg!...

Az első világháború vége, amely az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását és a történelmi Magyarország tragikus összeomlását hozta magával, egyszeriben átalakította Temesvár életét és kultúráját. A korábbi évtizedekben, ahogy ezt már említettem, a Monarchia egyik rohamosan fejlődő és gazdagodó városa volt, amely nemcsak a közeli Araddal és a bánsági városokkal, hanem Nagyváraddal, Szegeddel, Szabadkával és természetesen Budapesttel is igen élénk és eredményes összeköttetéseket alakított ki. A háborús vereség viszont igen radikálisan átformálta a város életét. Kezdetben, néhány hónapon keresztül, a város először francia, később szerb katonai megszállás alá került, ez a helyzet jóformán fegyveres konfliktussal fenyegetett a szerb és a román haderő között. A trianoni békeszerződés mindazonáltal Romániának juttatta a várost, és vele a teme- si vidék nagy részét, Szerbia csak egy kisebb területhez és néhány kisebb városhoz (Nagykikinda, Nagy becskerek, Zsombolya) jutott. Kezdetben voltak magyar szervezkedések, amelyek megkísérelték a nagyhatalmi döntések megváltoztatását, vagy legalább a magyar (és német) lakosság valamiféle önkormányzatának kivívását, például az úgy54