Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 4. szám - Pomogáts Béla: Temesvár a magyar irodalomban
nevezett „levente-pörben" elítélt magyar fiatalok szervezkedése. Ezt a román hatóságok igen szigorúan megtorolták (a szervezkedés és a pör történetét egy évtizede Borsi-Kálmán Béla Öt nemzedék, és ami előtte következik... című munkája dolgozta fel!), ezek azonban nem érhettek el semmiféle eredményt, a román hatóságok viszont igen szigorúan léptek fel minden magyar nemzeti törekvéssel szemben. így végül, néhány hónapos „interregnum" után a város és vidéke a nagymértékben megnövekedett román állam része lett. Temesváron az állami fő hatalom megváltozása után, az erdélyi területeken 1918 óta folyamatosan kimutatható románosítási stratégia érvényesült. Ez a stratégia a tudatos államépítő szándékot szolgálta, a nem túl erős (nagyjából 54%-os) erdélyi román többséget, amely mindenekelőtt a falvakban (és néhány kisebb városban, főként a terület déli, délnyugati részén) volt található, elsősorban a nagyvárosokban igen gyorsan meg kívánta erősíteni. Ezt segítette elő a városokban élő magyarság (nagyjából száznyolcvanezer fő) áttelepülése (mondhatnánk átmenekülése) a trianoni Magyarország területére, majd a második világháború után a német lakosság igen nagy részének munkatáborokba hurcolása, és később a Német Szövetségi Köztársaságba költözése. A romániai németek átengedése fejében a bonni kormány igen nagy összegeket fizetett, ezekre elsősorban a Ceau§escu-féle vezetőség tette rá a kezét. Talán érdemes feljegyezni, hogy az 1941-es romániai népszámlálás a város 110 840 főt számláló lakosságán belül 30 940 németet, 44 349 románt és 20 090 magyart (vagyis a román lakosság még ebben az időben, két évtizeddel Trianon után is relatív kisebbséget alkotott), az 1956-os népszámlálás pedig a 142 257 fős lakosságon belül 75 855 románt, 24 326 németet és 29 968 magyart talált. Mára Temesvár lakosságának (ahogy Aradénak, Kolozsvárénak és Nagyváradénak) túlnyomó többsége román, ugyanakkor található egy erős magyar kisebbség, a németek létszáma viszont tragikus módon lecsökkent. Máskülönben a város a romániai viszonyokhoz képest demokratának és európainak mondható román vezetősége fontosnak tartja a történelmi városmag egykori német (és magyar) karakterének megőrzését, ennek korhű helyreállítását, és bizonyára az sem lehet véletlen, hogy az 1989. decemberi romániai forradalomnak Temesvár volt a kezdeményezője. Mint minden erdélyi (és magyarországi és európai) városnak, Temesvárnak is megvannak a maga történelmi hagyományai, és talán nem tévedek, ha kijelentem, hogy az erdélyi nagyvárosok közül, Nagyvárad mellett, Temesvár volt a leginkább polgárosultnak mondható. Talán az is kijelenthető, hogy az 1919-1920-as hatalomváltozás után, lehet, hogy éppen a modem és polgárosult urbanitása következtében, Temesvár szenvedte meg legkevésbé a trianoni sorsfordulót. Kolozsvár már csak az erdélyi magyar történelemben és művelődésben betöltött vezető szerepe és magyar többségű lakossága következtében, és jóval erősebb kollektív traumákkal élte át 1918 után, mint a Béga-parti város (ugyanez elmondható Nagyváradról, Szatmárnémetiről és Aradról, Marosvásárhelyről is). Temesváron viszonylag zökkenők nélkül bontakozott ki a magyar (és német) irodalmi és színházi élet, nagyobb törések és válságok nélkül rendezkedett be a kisebbségi sorsba került magyarság, a német lakosság pedig egészen a második világháború végéig meghatározó szerepet töltött be. Mintegy természetes módon működtek tovább a korábbi intézmények, kulturális szervezetek és iskolák (például a piaristák országos hírű, magyar és német nyelven oktató gimnáziuma, amelynek tanári kara olyan országos hírű tudós egyéniségeket mutathatott fel, mint a kiváló dogmatikaprofesszor: Schütz Antal). A város magyar nyelvű sajtójának továbbra is a Temesvári Hírlap volt a vezető intézménye, több, igaz rövidebb életű folyóirat is született, így a Május, az Új Kelet, az Új Világ, valamint a Színház és Mozi, a Temesvári Színház és a Komédia című lapok, illetve a város népszerű költőjének: Endre Károlynak a szerkesztésében megjelenő Fajankó című szati55
