Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 4. szám - Pomogáts Béla: Temesvár a magyar irodalomban
Ó, képzelődöm. Ez tehát a vég. Én Istenem, hát ennyi volt az élet. Elindult, súlyos tettek közt kanyargóit, S most körbe járt. És íme, már egész. A Dózsa György alakját és háborúját felidéző széles körű irodalom természetesen összefügg a város magyar kulturális hagyományaival és életével, mindez azonban inkább Temesvár szélesebb körű történelmi örökségét mutatja, és nem pusztán a magyar kulturális hagyományokat, amelyek különben önmagukban is jelentősek voltak. A város magyarosodásával együtt bontakozott ki Temesvár magyar irodalmi, általában kulturális élete, ennek következtében a korábbi németet a magyar művelődés egészítette ki, utóbb váltotta fel. (A román kulturális élet szinte teljes mértékben a görögkeleti püspökség körül szerveződött, ugyanez volt megfigyelhető szerb vonatkozásban is, a városban két ortodox püspöki központ: román és szerb is működött.) 1872-ben indult a Temesi Lapok (későbbi címei szerint Délmagyarországi Lapok, majd Délmagyarországi Közlöny), ez a sajtótermék egészen 1919-ig megjelent. 1903-ban indult a Temesvári Hírlap. 1875-ben alakult meg az állandó magyar színtársulat, 1903-ban hozták létre az Arany János Társaságot, és jóval korábban, 1871-ben Ormós Zsigmond alapította meg a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeumtársaságot, ennek kezdeményezésére 1888-ban nyílt meg a város múzeuma. 1908-ban a nagyváradi Holnap ösztönzése nyomán Franyó Zoltán kezdeményezésére jött létre a Dél Irodalmi Társaság, ez 1910-ben Lengyel László szerkesztésében megjelentette a Magyar Dél című irodalmi folyóiratot. A társaság a Szabolcska Mihály által vezetett Arany János Társaság konzervatív szellemiségét kívánta volna ellensúlyozni. Tagjai között olyan akkori temesvári írókat, újságírókat találunk, mint Szávay Zalán és Vermes Ernő költők, Lengyel László újságíró, Gálos Rezső irodalomtörténész, aki Mikes Kelemenről, Bessenyei Györgyről, Kármán Józsefről és Szentjóbi Szabó Lászlóról írott életrajzi munkáival hívta fel magára a figyelmet, Pogány Mihály a Temesvári Hírlap és Lovas Antal a Temeswarer Zeitung főszerkesztője, Róth Ottó szociológus, a helyi szociáldemokrata párt egyik vezetője, Novák Rezső festő, Bürger Ernő ügyvéd és Manojlovics Tódor neves szerb író, Ady Endre jóbarátja. (A társaság történetét Kubán Endre dolgozta fel az Emlékezés a Dél Irodalmi Társaságra címmel a kolozsvári Korunk 1967-es évfolyamában.) A Dél Irodalmi Társaság és a Magyar Dél című folyóirat a budapesti Nyugat íróival, a többi között Szomory Dezsővel, Dutka Ákossal és Hatvány Lajossal alakított ki kapcsolatot, s részese volt annak az erdélyi és bánsági kulturális megújulásnak, amely a tizenkilencedik század utolsó évtizedeiben és a huszadik század első két évtizedében országszerte bekövetkezett. Ennek a kulturális megújulásnak olyan erdélyi műhelyei voltak, mint a Kolozsváron tevékenykedő Erdélyi Irodalmi Társaság (alakult 1888-ban), a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság (1876), az aradi Kölcsey Egyesület (1881), a nagyváradi Szigligeti Társaság (1892), a nagybányai Teleki Társaság (1908), a szatmári Kölcsey Kör (1892) és a nagykárolyi Kölcsey Egyesület (1897) és több más hasonló társaság - közéjük tartozott a két temesvári kulturális egyesület is. A tizenkilencedik század második felében és a századfordulón fellépő temesvári magyar irodalmi élet három neves alkotó egyéniségét kell itt megemlítenünk: Ormós Zsigmondot, Gozsdu Eleket és Szabolcska Mihályt. Ormós Zsigmond a reformkori ország- gyűléseken mint jurátus kezdte közéleti pályafutását, Temesváron megyei tisztviselő, 1848-ban főszolgabíró és országgyűlési képviselő volt, a szabadságharc leverése után négy 52
