Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 4. szám - A kötöttség nem korlát, hanem lehetőség (Dobozi Eszterrel beszélget Ménesi Gábor)
- Úgy tűnik, jót tett ez a várakozás, hiszen kiérlelt kompozícióval jelentkezett, mely nem hordozza magán a pályakezdő művek jellegzetes sajátosságait. Milyen fogadtatásban részesült a könyv? Hogyan tekint ma arra a versanyagra?- Kedvező fogadtatásban részesült. Vasy Géza mutatta be Kecskeméten. Az akkori művelődési házban egy egészen kis termet jelöltek ki erre a célra. Úgy gondolom, nem feltételezték, hogy nagyobb közönséget fog vonzani. Ki kellett nyitni egy kétszer-három- szor akkora termet, mert az érdeklődés szokatlanul nagy volt. Elmarasztaló kritikára nem emlékszem. Talán csak egynek volt bántó a hangneme. A szerzőt nem a versek foglalkoztatták, hanem a szerző élete, nőisége. Korszerűtlen, buta írásnak tartottam. A botcsinálta kritikust minősítette, nem a költőt. Hogy nem tartották súlytalan, semmitmondó munkának, azt talán az is jelzi, hogy egyetlen kötetem alapján, még a megjelenés évében felvettek a Magyar írószövetségbe. A tagfelvételhez volt és van is minőségi szűrés. Ezzel a régi versanyaggal régóta nem foglalkoztam, de a válogatáshoz át kellett olvasnom összes eddigi költeményem. Vállalom őket ma is. Bár olykor egyikre-másikra rácsodálkoztam olvasás közben: én írtam volna? De ez - úgy hiszem - természetes. Az írás idővel elidegenedik írójától. Nem csak velem történt, történik meg ez.- Miért vetődött fel akkor ennyire hangsúlyosan az egység, s ezzel együtt a teljesség gondolatköre?- Ami hiányzik, ami csorbult, magától értetődő, hogy foglalkoztatja a gondolkodó embert. Verseim egyfelől a megbomlott világ szétesettségére, hiányaira mutattak rá, másfelől az egység helyreállításának kísérletei voltak.- Szinte már közhely, hogy egy verseskötetet minden induló költő össze tud rakni, de az igazi mércét a folytatás jelenti. Önnek ez volt a Látó, mely 1991-ben került napvilágra. Miért választotta ezt a címet? Honnan ered a költői szerep, a megfigyelő és dokumentáló pozíciójának meghatározása?- Nem a prófétai költői magatartás föltámasztására törekedtem a címválasztással. Nem is igyekeztem kapcsolódni Batsányi János Látó című költeményéhez. (Ugyanakkor érdekes egybeesés, hogy az én címválasztásommal csaknem egy időben adták a folyóirat címéül ugyanezt a szót Marosvásárhelyen. A két választás független egymástól. Az én könyvem már kiadásra készen állt az Orpheusz Kiadónál, amikor értesültem a marosvásárhelyi folyóirat megszületéséről.) Abban az életszakaszban, amikor a Látó versei születtek (1985 tájától 1987-1988 tájáig), az események fölötti szemlélődésen túl nemigen volt lehetősége a magamfajtának más módon részt vennie a világ folyamataiban. Látni és emlékezni, megfigyelni és elraktározni, rögzíteni a történéseket vagy inkább állapotokat. Ennyi jutott nekem a lehetséges szerepekből akkoriban. Ez a passzív megfigyelői pozíció. 1988-tól azonban már egészen más volt a helyzet, eljött a cselekvések, az aktivizálódás ideje. De az ekkor kezdődő időszak verseinek nagyobbik része már csak a következő kötetbe fért be. Ez természetesen azt is jelzi, hogy nagyon másként készültek a digitális korszak előtt a könyvek. Akkor még én is írógépen dolgoztam. Gépiratos oldalakon adtam le a kéziratot. Bizony akár több év is eltelt, amikorra könyv lett a versekből. Nem csupán a nyomdai előkészületek vettek el sok időt, a kiadás egyéb feltételeit (például az anyagi fedezetet) sem lehetett könnyű megteremteni. Ehhez a könyvemhez a kiadó a minisztériumtól és a Magyar Hitel Bank Művészeti Alapítványától kapott támogatást. A mai olvasók, szerzők számára bizonyára felfoghatatlan, miért volt hajdan ez a folyamat ilyen lassú. Ma akár egyik napról a másikra is el tud készülni egy könyv. Az elektronikus adatrögzítés és továbbítás technikái, a nyomdai munkálatok átalakulása felgyorsított mindent. De térjünk visz- sza a Látó címhez. A kötetben található versekben fontos szerepet kapnak a látványt idéző elemek. A költői kép különböző variációi. De talán az is benne van a címválasztásban, 13
