Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 2. szám - „A hazám Magyarország, de az otthonom Ausztriában van” (Komáromi Lászlóval, az Austrian Airlines nyugalmazott kapitányával Kriskó János beszélget)
1944 augusztusában, kilencéves koromban a kert fölött amerikai gépeket láttam a főváros felé húzni, nagy kondenzcsíkokat húztak maguk után. Állítólag felnéztem az égre, és akkor mondtam ki először hangosan, mások előtt is, hogy mennyire szeretnék egyszer repülni. Tizenhat éves koromban aztán elérkezett az idő, hogy meg is valósítsam gyermekkori vágyamat. Kerestem egy repülőklubot, a pontos részletekre már nem emlékszem, de a csepeli klubot mégis megtaláltam. 1951-et írtunk. Az oktatóm, néhai Borbás Paja nagyon rendes volt hozzám az első pillanattól kezdve. Elküldték orvosi vizsgálatra. Bekaszárnyáztak bennünket háromnapos kivizsgálásra a Honvéd Kórházba. Nem jöttem rá, hogy a sportrepüléshez nincs szükség ilyen mélységű és alaposságú vizsgálatokra, hogy valójában katonai pilótát akarnak képezni belőlem! Egyszerűen kiszemeltek a feladatra. Végigcsináltam az előírt vizsgálatokat például a barokamrában, ahol a nyomásváltozás hatásait tesztelték. Vizsgáltak a cenrtifugában, hogy hány G-terhelést visel el a szervezetem. Mindenféle vizsgálatot, aminek csak a repüléshez köze lehet, végigcsináltattak velünk. Minden értékem kiváló volt, mígnem az utolsó napon kiderült, hogy valamitől hirtelen felugrott a vérnyomásom extrém magas értékre. Egész orvoscsapat próbálta meg rekonstruálni, mi is történhetett velem. Másnap délutánra megoldódott a rejtély. Kiderült, hogy a vémyomásvizsgálatot egy csinos, fiatal doktornő végezte, akinek alul kicsit szétnyílt a köpenye, a karomat meg ráfektette a combjára. Kiderült, hogy semmi baj a vérnyomásommal, inkább túlságosan is egészséges vagyok. A fiatal doktornő nem mérhetett újra vérnyomást nálam, pedig volt vagy öt kontrollmérés. Mindent rendben találtak. 1951. december 9-én volt az első próbarepülésem, természetesen még az oktatómmal. 1952 márciusában aztán elkezdtük a rendszeres kiképzést. Folytattam a középiskolát is, és ellenére annak, hogy soha nem törekedtem semmiféle vezető beosztásra, hamarosan megválasztottak a diákszervezet propagandafőnökének. Az volt a dolgom, hogy járjam a kerület különféle iskoláit. Én valahogy mindig a lányiskolákat választottam, valójában nem végeztem semmi értékelhető munkát, pár hónap múlva le is váltottak.- Térjünk vissza még oda, hogy kiválasztottak a Lomonoszov Egyetem lehetséges hallgatójának. Hogyan sikerült itthon maradnod, milyen indokokkal?- Ősszel kellett volna elkezdeni a képzést Moszkvában. Én akkor már második éve repültem, nem akartam abbahagyni, mert nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a repülés lesz az életem. Bejelentettem, hogy nem szeretnék kiutazni Moszkvába. Az igazgatóm levegő után kapkodott, hogy ez mekkora kitüntetés, ne legyek a magam ellensége.- Nyilván töretlen karriert ígért, ha valaki a Lomonoszov Egyetemen szerzett diplomát.- A Szovjetunióban végzettekből lettek a legmegbízhatóbb káderek. Nekem is minden esélyem meglett volna itthon is, ha elvállalom, és kimegyek Moszkvába, vagy kiképeztetem magam harci pilótának. Behívattak az oktatási minisztériumba: Mit képzelek én, hogy ezt a kitüntetésszámba menő lehetőséget vissza merészelem utasítani! Arra hivatkoztam, ami sajnos igaz is volt, hogy az édesanyám súlyos beteg, lehetséges, hogy már nem él sokáig, nem hagyhatom magára a betegségében. Nagy nehezen elfogadták az indokaimat, de azért világossá tették, hogy mehetek a pokolba, levették rólam a kezüket. Ismét hivatkozom arra, hogy az a kézigránátos orosz katona a felelős azért, hogy nem kedveltem az oroszokat. Pedig tanultunk oroszul, a repülőkiképzésben is szerepe volt az orosz nyelvnek. Lényeg, hogy amikor sikerült a Lomonoszovot elhárítanom, felvételiztem a Műszaki Egyetemre, ahová fel is vettek.- Feltételezem, hogy a gépészmérnöki karra. Vagy volt külön repülőmérnöki kar is?- Gépészmérnök hallgató lettem. A gépek, az olajszag, a dízelmotorok füstje már hatéves koromtól lenyűgöztek. Tiszta dolog volt, hogy mit akarok kezdeni az életemmel. Fölvettek az egyetemre, szeptemberben kezdődött az első szemeszter. Közben folytattam 67
