Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 2. szám - „A hazám Magyarország, de az otthonom Ausztriában van” (Komáromi Lászlóval, az Austrian Airlines nyugalmazott kapitányával Kriskó János beszélget)

„A hazám Magyarország, de az otthonom Ausztriában van"

Komáromi Lászlóval1, az Austrian Airlines nyugalmazott kapitányával Kriskó János beszélget

Madocsán, Paks közelében születtem 1935-ben. Mind Madocsán, mind később Dunapatajon, a falu határában laktunk. Madocsán két kilométerre a falutól, lenn a Duna- parton egy kis patak mellett, ahogy mondják, festői környezetben, ahol egy kis házikó állt a szomorúfűzfák alatt. Erről a korai időszakról nincs sok emlékem, szinte csak annyi, hogy szívesen játszottam a patak partján, és hogy nagyon szerettem már akkor is a csendet. Noha az életem jelentékeny része nagyvárosokban telt el, nekem nem hiányzik a sok városi cirkusz, inkább azokat a helyeket keresem, ahol csend és nyugalom van.

Volt egy féltestvérem, Sándor, apám első házasságából. Sanyi édesanyja - nem tudom már pontosan, miben - meghalt, apám özvegyen maradt. A testvérem az apjára maradt. Hét év korkülönbség volt köztünk. Apám később újraházasodott. Abban az évben, 1941- ben, amikor Marika húgom született, ez a házasság is tönkrement, és anyámmal átköltöztünk Dunapatajra. Március lehetett, anyám még csak várandós volt Marikával, aki április végén született meg. Dunapatajon éltek az anyai nagy szüleim. Nagyapám, Monda Gábor kertészete országos hírű volt. Akkoriban már tényleg a múlté volt ez a hírnév, mert bizony nagyapa is öregedett, közel járt a hatvanhoz. Mikor én odakerültem, akkor a kert és a faiskola még teljes üzemben működött. A terület körülbelül négy hektár lehetett, aminek egy része szőlő volt meg faiskola, nagyon különleges növényekkel. Nagyapa messze földön híres volt arról, hogy ugyanarra az alanyra különféle gyümölcsfaoltványokat oltott, megy- gyet és cseresznyét például. Ültél a meggyfa ágán, és szedted a cseresznyét, vagy fordítva. A faiskola legszebb példányait mindig a saját kertjében ültette el, gyönyörű és ápolt volt mindig a kertje, nagyon élveztem.

Szóval a szüleim válását követően átköltöztünk Patajra. Paptovának hívták azt a területet, ahol nagyapa kertje volt. Visszatekintve persze még szebb, mint akkor a valóságban volt, de akkor is úgy éreztem, mintha a paradicsomban éltünk volna, tényleg édeni volt a kert a gyümölcsfák, a zöldségek, de főképp a gondozottság miatt. A nagymama keze nyoma is ott volt rajta, rengeteg virágra, hatalmas dáliákra emlékszem. Mi minden volt ott, finom szőlő, különféle gyümölcsök! A májusi cseresznyétől egészen karácsonyig én mindig a fák ágai közt ültem, és egész nyáron szinte csak gyümölcsön éltem. Nagypapa minden őszön valami száraz, hűvös helyre fölakasztott jó néhány fürt erre alkalmas szőlőt, úgyhogy még karácsonykor is szőlőt ehettünk.

1 Komáromi László (1935) gépészmérnöki tanulmányait Budapesten kezdte, Bécsben fejezte be. Az 1956-os forradalom alatt hagyta el az országot. 16 éves kora óta sportrepülő, 1962 óta forgalmi pilóta az Austrian Airlinesnél, 1966-tól kapitányi rangban. 1995 óta nyugdíjas, jelenleg is Ausztriában, Traiskirchenben él harmadik feleségével.

63