Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 2. szám - Harkai Vass Éva: Nyárvég (vers)
/ Harkai Vass Eva Nyárvég í. Borult ég alatt langyos tóban úszni. Az ég s a víz között nád hossznyi rés. Kiszámíthatatlan állóvíz a nyár. Hallgataggá, egyre némábbá leszünk. 2. A borulás egészen mélyre ereszkedik, lelkünk mélyén lapul. Barackfa levelén felfénylő villám. Már esik. 3. A dombon felfelé haladva látom a csukott kaput. Üveglemeze mögött többnyire sötétség. Am néha fény is: lobogó gyertyaláng? Kísértetjárás? Vagy villanyt gyújtott egy tetszhalott? 4. Ha elmégy, oltsd el a villanyt, zárd be az ajtót, a kaput. Kint tágasabb (bent fojtogató - gondolod). 5. A kulcs nem zárja a kaput, az ajtót. Ami zárná, eltűnt, elveszett. Megvan, nincs meg, eltűnik, előkerül. Múlnak és nem térnek vissza a napok. 6. Kedves D., furcsa, sötét és zárt verseket írok, sötét vizekbe nézek, vagy dermedt szökőkutakat és hullámokat képeken. Minden, mi habzott, fröccsent, hullámzott, megáll. A vízzel elöntött Betyárvölgy lapul így a tó alatt. 2015. aug. 58
