Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 1. szám - Mohai V. Lajos: Égi kapuk
Mohai V. Lajos r Az Égi Kapu í. Amikor a Bátyám porhüvelyét a sírba helyezték, arra gondoltam, hogy ezután már nincs, aki hazahívjon. Azzal a sejtéssel élem hátralévő éveimet, hogy azon a napon, amikor meghalt, tévedésből az enyém helyett az O nevét kiáltották az Égből. A halottak itt élnek velünk, és a Túlvilágon sem csökken a figyelmük irántunk - ezt a sejtetésemet a Bátyám nem fogadta el; félt a haláltól, és félt a halottak szellemétől is, a síri világban, a költőkkel ellentétben, pedig egyszerűen nem hitt. „A vaksötétben tapogatódzol, okoskodás ez, nem több annál", szokta mondogatni, hogy a figyelmet másfelé terelje. A halottat a gyászolók elsiratják, a koporsót a meszes földbe eltemetik. A sír púpos földhányás, szegélye friss lapátnyom, a tetején koszorúk szabálytalan halma virít. Hamarosan esőáztatta televény vagy égett gaz lesz belőlük, mely elcsúfítja a sírt, ezért meg kell válni a gyász e hirtelen pompájától. A koszorúszalagokat a hozzátartozók levágják, magukkal viszik - az emlékezésnek ehhez a titkos szertartásához sokan ragaszkodnak -, és úgy dobják ki a hasznavehetetlen szemetet. A Föld beéri az új halottal. A közeli családtagoknak sokáig tilalmas a felejtés. Gyakran kijárnak a sírhoz, hogy szemtől szembe kerüljenek a szerencsétlenségükkel, s hogy rosszakaróik ne vehessék őket a szájukra. Az évek során azonban lassan változik a temetőbe járáshoz való viszony, csak az öregek ragaszkodnak a napi rítushoz. Ennek árulkodó jele a sír lábához eszkábált pihenőpad, ahonnan az ismerősök jövés-menését is figyelni lehet. A fiatalabbaknál, vagy akiknek a munkája nem engedi meg a sűrű temetőlátogatást, egyre hosszabb szünetek következnek el, a sírok gondozását, a tavaszi beültetést és a nyári viráglocsolást rábízzák a temetőszolgákra. A gyászév elmúltával öregbítheti a sírt márvány vagy műkő. Olykor csúf és ízléstelen építmények nőnek a szeretett sírhalom fölé, szögvasból hegesztett fejfa vagy horganyzott bádogból készült oldalfal. A szegénység ezen emlékművei szemlátomást tért hódítottak a kanizsai temetőben is. Részlet A kanizsai hidegház című készülő regényből 14
