Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 12. szám - Pécsi Györgyi: Formaváltás, új identitás (Szilágyi Domokos: Bartók Amerikában)
erkölcsi vagy esztétikai tapasztalatot közvetít tehát, hanem gyötrelmes belső vívódást képez le, így a vers előttünk és bennünk születik meg. A Bartók Amerikában vers - ez a költő legigazibb tisztelgése a zeneszerző élete és műve előtt - újrakonstruálja a bartóki zenét és hagyománykezelést. A bartóki zene legjellemzőbb jegye a disszonancia, a nyugtalanító, befejezetlenségérzetet és feszültséget keltő „szét- hangzás". A Szilágyi-vers is alapvetően a széthangzásra épül. „A vers maga a disszonáns alkotóelemek pontos megkomponált felsorakoztatása által a bartóki zene szerkezeti parafrázisának is tekinthető. Általában a zenéhez hasonló a motívumok szerepeltetése, a motívumok variációkban gazdagodó megismétlődése, a záró kódában pedig összegző funkcióval történő felsorakoztatása is. [...] A bartóki zenét asszociálja a vers hangszerelése, hangvezetése is, melyet a szójátékok keserű visszaütései, a hangnemek és nézőpontok váltogatásai, egy-egy montázs ellenpontozó felépítése, nyugtalan ritmusa valósít meg." (Tauer Mária)34 A disszonanciát nemcsak az ellenpontozó, erős érzelmi töltésű és variatívan visszatérő motívumok (szülőföld - idegenség, szeretet - gyűlölet, hús-vér idegen - szerves gép az ember, csiribirivalcer - felzaklató zene, káprázatos forma - egyszerűség, remény - tehetetlenség, véges - végtelen, felhőkarcolók - elemek, allegro-barbaro-jelen - polifon álom jövő), de az emelkedett, tragikus pátosztól a Bartókra is jellemző iróniáig igen eltérő esztétikai minőségek feszült hullámzása is fokozza. Az irónia nem csak Szilágyit jellemzi, „ez a hangszeres zenében korántsem könnyen alkalmazható makroszkopikus retorikai alakzat Bartóknál nemcsak jelentős stíluselemmé erősödik fel, de az ideális-torz drámai játékának egyik lényeges hordozójává válik. "35 Az irónia egyszerűbb előfordulásai („szerves gép", „dolgos állat" az ember, „kilóra mért szerelem") mellett a vers második részét különösen erős ironikus alakzat vezeti be, a Máté evangéliumára erős disszonanciával ráütő parvenü megsemmisítő kritikája: „Estélyiben-frakkban, / Urak-Hölgyek, hölgyek-urak, / zongoraszónál szebb / zongorafódélen a lakk, // gyémántbolygók keringenek, / csiribirivalcer valcer - / - pucér füleknek szól, / veszett ez a hangszer!" Finoman ellenpontozzák a megszólító-önmegszólító narrációs szabadverset az emlékezetből feltörő táncszók, balladarészletek, parafrázisok, dalbetétek, a hagyományosan irodalmi szövegek, költői képek (a legszebb: „hamvasság hamvvedre / ajkadból rózsa nő, / rög tapos kezedre") is. Angi István zeneesztéta a vers egyik első elemzésében kimutatja, hogy az egyes népdal-, illetve balladaelemek a bartóki hagyománykezelés szerint fordulnak elő a versben. A költő a közvetlen, szöveghűségű idézéstől a parafrázison át eljut a hagyomány legmagasabb fokon való felhasználásához, a hagyomány jelzéséig: az elnyújtott egy szótagú szavak mint kiáltások: „tűz - víz - föld - ég" a történelmi idők mélyébe, a kozmikus ősköltészet forrásához nyúlnak. A mágikus természetzene bemutatása, melyben egymást építve fonódik össze a siratóének és a természet hívogató dallama, nemcsak szerkezeti, hanem gondolati megfelelője is Bartók zenéjének. A népballadák megidézései jelzik Bartók „tiszta forrás"-hoz való fordulását, a népek testvériségét, ugyanakkor az elgépiesedett nagyvárosban a hazára, a természetre, az elemekre való emlékezés kódjai is, s egyszerre Bartók életének sorspárhuzamai. A balladahősök, Margitka is, Basa Pesta is idegen környezetbe kerülve halnak erőszakos halált, sorsuk párhuzamban áll a magányos, hazáját vesztett Bartók szenvedésével és mártíromságával, de a balladaparafrázisban is a nagy elv érvényesül: a népköltészet autentikus feldolgozása az egyetemesbe kapaszkodó önkifejezés eszköze. A ballada a bartóki zene által egyetemes érvényűvé emelkedik, minden erőszak elleni tiltakozás hívóhangjává válik - ez a tiltakozás szólal meg az „allegro- barbaro-jelen"-ben. Fodor András a folklórelemek reprezentatív felhasználásában konkrét 34 Tauer Mária: Szilágyi Domokos Bartók Amerikában című versének megközelítése = Új Forrás, 1982/4., 79. 35 Angi István: A bartóki dallamvilág retorikája = http://www.parlando.hu/ANGTBartok.pdf 76
