Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 11. szám - A 80 ÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Takács Melinda: Eva Liszina: Egy darab kenyér (Egy csuvas novella magyarra fordításának tapasztalatai)
- Tele van a csűrünk szénával - felelem nekik nem megyek sehova! Tavaly hány tanórát elmulasztottam, miközben szénát lopni jártam! Vissza is maradtam egy évet. Most tanulni fogok, mert orvos szeretnék lenni! Ha orvos leszek, mindnyájatoknak kaszáltatok elég szénát! A gyerekek a süvöltő széllel küzdve, a hóbuckákon átbukdácsolva elindulnak a kolhoz pajtája felé. Az örvénylő, kavargó hó hamarosan eltakarja őket a szemem elől. A házunkban meleg van. A kemencébe dobott tölgyfaágakon kék lángok kígyóznak. Anyám a kemencébe teszi a kenyeret. De nem egy kerek cipót, hanem több kisebb kenyérdarabot. ... Nevetek. Boldog vagyok. Ekkora örömet már nem tudok visszafojtani: a szemem megtelik könnyel. És én, a legszerencsésebb lány a világon, mély, édes álomba szenderülök. És csak várom, várom, hogy kisüljön az a darab kenyér... (1970) Az Egy darab kenyér írójáról Éva Nyikolajevna Liszina 1939. július 26-án született a dél-csuvasföldi Imenevóban (csuv. Imenkasszi), egy háromgyermekes család legkisebb gyermekeként. Bátyja, a később Nobel-díjra jelölt költő, Gennagyij Ajgi 1934-ben; nővére, Luiza Jumankka festőnő 1937-ben látta meg a napvilágot. „A családunkban három gyermek született - a legidősebb Gennagyij, aztán Luiza és én" - írja az írónő önéletrajzi visszaemlékezésében. „Mindannyian apró csuvas falvakban jöttünk a napvilágra. Apánk, Liszin Nyikolaj Andrejevics tanító volt, orosz nyelvet és irodalmat oktatott. Félárván nőtt fel, korán anya nélkül maradt. Nagyon szerette a gyerekeket, és a diákjai (előbb gyermekként, majd később felnőttkorukban is) hasonló nagy szeretettel fordultak felé. A Nagy Honvédő Háború12 kezdetén, amikor a faluból minden férfi a frontra ment, őt felmentették, mert az egyik szemére rosszul látott. Nagyon szégyellte, hogy nem veheti ki a részét a közös harcból. Anyám mesélte, hogy tanítani sem az utcán járt, hanem a kertek alatt. Többször is a hadkiegészítő parancsnoksághoz fordult, hogy küldjék ki őt is a frontra. Végül engedtek a kérésének. Gyemidov felszabadításakor esett el. Nagyon hasonlítottam rá. »Nahát, mennyire emlékeztetsz édesapádra!« - hallottam gyakran a környezetemben. Ezekből a szavakból akkora szeretet és együttérzés csengett, hogy a legnagyobb erőfeszítésem ellenére sem tudtam visszatartani a könnyeimet. Úgy éreztem ilyenkor, hogy apám él, és ott áll mellettem. "13 Az apa nélkül maradt családban a második világháború utáni nehéz életkörülmények közepette mindennapos volt a nélkülözés, éhezés. Gennagyij a háború után Moszkvába ment tanulni, s őt hamarosan Éva is követte. A moszkvai 12 A második világháború közkeletű szovjet-orosz elnevezése. 13 A dolgozatban szereplő életrajzi idézetek a csuvas nyelvű Biblia megjelenése alkalmából Éva Liszinával 2013-ban készített interjúból származnak: http://hypar.ru/ru/eva-lisina-ispoved- perevodchika-esse. (Utolsó letöltés: 2016.04.20.) 147
