Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - A 80 ÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Takács Melinda: Eva Liszina: Egy darab kenyér (Egy csuvas novella magyarra fordításának tapasztalatai)

- Tele van a csűrünk szénával - felelem nekik nem megyek sehova! Tavaly hány tanórát elmulasztottam, miközben szénát lopni jártam! Vissza is marad­tam egy évet. Most tanulni fogok, mert orvos szeretnék lenni! Ha orvos leszek, mindnyájatoknak kaszáltatok elég szénát! A gyerekek a süvöltő széllel küzdve, a hóbuckákon átbukdácsolva elindul­nak a kolhoz pajtája felé. Az örvénylő, kavargó hó hamarosan eltakarja őket a szemem elől. A házunkban meleg van. A kemencébe dobott tölgyfaágakon kék lángok kígyóznak. Anyám a kemencébe teszi a kenyeret. De nem egy kerek cipót, hanem több kisebb kenyérdarabot. ... Nevetek. Boldog vagyok. Ekkora örömet már nem tudok visszafojtani: a szemem megtelik könnyel. És én, a legszerencsésebb lány a világon, mély, édes álomba szenderülök. És csak várom, várom, hogy kisüljön az a darab kenyér... (1970) Az Egy darab kenyér írójáról Éva Nyikolajevna Liszina 1939. július 26-án született a dél-csuvasföldi Imenevóban (csuv. Imenkasszi), egy háromgyermekes család legkisebb gyerme­keként. Bátyja, a később Nobel-díjra jelölt költő, Gennagyij Ajgi 1934-ben; nővére, Luiza Jumankka festőnő 1937-ben látta meg a napvilágot. „A családunkban három gyermek született - a legidősebb Gennagyij, aztán Luiza és én" - írja az írónő önélet­rajzi visszaemlékezésében. „Mindannyian apró csuvas falvakban jöttünk a napvilág­ra. Apánk, Liszin Nyikolaj Andrejevics tanító volt, orosz nyelvet és irodalmat oktatott. Félárván nőtt fel, korán anya nélkül maradt. Nagyon szerette a gyerekeket, és a diákjai (előbb gyermekként, majd később felnőttkorukban is) hasonló nagy szeretettel fordultak felé. A Nagy Honvédő Háború12 kezdetén, amikor a faluból minden férfi a frontra ment, őt felmentették, mert az egyik szemére rosszul látott. Nagyon szégyellte, hogy nem veheti ki a részét a közös harcból. Anyám mesélte, hogy tanítani sem az utcán járt, hanem a kertek alatt. Többször is a hadkiegészítő parancsnoksághoz fordult, hogy küldjék ki őt is a frontra. Végül engedtek a kérésének. Gyemidov felszabadításakor esett el. Nagyon hason­lítottam rá. »Nahát, mennyire emlékeztetsz édesapádra!« - hallottam gyakran a környe­zetemben. Ezekből a szavakból akkora szeretet és együttérzés csengett, hogy a legnagyobb erőfeszítésem ellenére sem tudtam visszatartani a könnyeimet. Úgy éreztem ilyenkor, hogy apám él, és ott áll mellettem. "13 Az apa nélkül maradt családban a második világháború utáni nehéz életkö­rülmények közepette mindennapos volt a nélkülözés, éhezés. Gennagyij a hábo­rú után Moszkvába ment tanulni, s őt hamarosan Éva is követte. A moszkvai 12 A második világháború közkeletű szovjet-orosz elnevezése. 13 A dolgozatban szereplő életrajzi idézetek a csuvas nyelvű Biblia megjelenése alkalmából Éva Liszinával 2013-ban készített interjúból származnak: http://hypar.ru/ru/eva-lisina-ispoved- perevodchika-esse. (Utolsó letöltés: 2016.04.20.) 147

Next

/
Oldalképek
Tartalom