Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - A 80 ÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Takács Melinda: Eva Liszina: Egy darab kenyér (Egy csuvas novella magyarra fordításának tapasztalatai)

Timirjazev Akadémián folytatott agrobotanikai tanulmányokat, s az egyetem befejeztével egy biológiai laborban kezdett el dolgozni. Ajgi nehezen összekupor- gatott pénzéből Moszkva külvárosában vásárolt egy apró faházat, a két testvér kezdetben ott telepedett le, illetve édesanyjuk halála után a fogyatékos Luizát is ide hozták magukkal. „Édesanyám hosszú és gyötrelmes betegeskedés után 1960-ban halt meg. Ezután tulajdonképpen elmenekültünk a faluból, következő alkalommal csak húsz év múlva tértünk vissza. Gena már a temetés utáni napon elutazott Moszkvába (a mai napig is úgy hiszem, ez mentette meg az életét)14, én még két hónapot maradtam. Eladtam a házunkat, amilyen hamar csak tudtam, majd Moszkvába utaztam folytatni a tanulmányaimat. Nővérem, az első rokkantsági csoportba15 sorolt Luiza velem maradt. Édesanyám sosem mondta ki egyenesen, de úgy nevelt engem, hogy már egészen gyermekkoromtól fogva tudtam, hogy valamikor a távoli jövőben nekem kell majd gondoskodnom róla. így is történt."

Luiza betegségéről így vall az írónő: „Luiza sorsa drámaian alakult. 1940-1941- ben a családunk egy rövid ideig a Karéi Köztársaságban élt: úgy gondolom, apám a lehető leggyorsabban igyekezett elrejtőzni a sztálini terror elől, ezért az első adandó alkalommal elköltöztünk. A finn háború16 kezdetekor azonban onnan is menekülni kényszerültünk. Menekülés közben az akkor hároméves Luiza súlyos fejsérülést szenvedett. Mindannyian azt hittük, meghalt. Mikor azonban el akartuk temetni, egyszerre csak kinyitotta a szemét. »Onnantól fogva egészen megváltozott« - emlékezett vissza anyám. Amint visszaértünk Csuvasfóldre, a szüleim több orvoshoz is elvitték. Az általuk felállított diagnózis szerint már kiskorától fogyatékos lehetett. így aztán a mi Lizánk furcsa betegsége megmaradt: egyrészről védtelen, gyenge szívű ember lett, nem tanult meg sem olvasni, sem írni, és csak a legegyszerűbb házimunkákat tudta elvégezni. Másrészt viszont az eredendő gazdagsága (tisztaság, bátortalanság, visszahúzódás és gyermeki hiszékenység, a bűnt, gonoszságot nem ismerés, a természet iránti rajongó szeretet, létezésével Istent dicsérő csendesség, békés természet) mindannyiunkat magával ragadta. A civilizáció nem érintette meg, már a létezésével ellenállt minden gonoszságnak, jóvá változtatta a körülötte levő világot. Nem állítom, hogy rossz ember vagyok, de ha a családunkban nem lett volna Luiza, ha ő nem lett volna a közelemben, rosszabb ember lennék."

Éva Liszina nem sokkal harmincéves kora előtt kezdett el irodalommal foglalkozni, először rövid elbeszéléseket és gyermekkönyveket írt. „Befejeztem a Timirjazev Akadémiát és már egy bionikái laborban dolgoztam, amikor - magam sem értem, olyan váratlanul - az anyanyelvemen rögtönözve megírtam egy rövid gyermekkönyvet (ma már azt gondolom, hogy semmi sem történt véletlenül), majd egy elbeszélést is. Azonnal kiadták. A munkámat neves csuvas írók is támogatták. És amikor a bátyám is így nyilatkozott: »Micsoda indulás! Máris új elbeszéléseket várnak tőled!« - szinte megijedtem, hogy mit tettem. Miért is dugtam a fejemet ebbe a bolondul lobogó tűzbe! Furcsa

14 Gennagyij Ajgi az 1950-es évekbeli Szovjetunióban másként gondolkodónak számított, a kegyvesztett Borisz Paszternák baráti köréhez tartozott, ezért a hatóságok egy ideig zaklatták.

15 Ebben az időben a Szovjetunióban három rokkantsági csoport létezett, az első csoportba a legsúlyosabb fogyatékosokat sorolták.

16 Az első orosz-finn háború 1939-40-ben zajlott, majd 1940-ben Finnország újból hadat üzent a Szovejtuniónak. A második orosz-finn háború - amely a Liszin család sorsát is érintette - 1941 és 1944 között folytatódott.

148