Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - A 80 ÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Gálfalvi György: „Merre tart e rongy világ?”

közel az irodalom akkor is (és mindig) határtalan hazájában, mint Csoóri Sándor, Váci Mihály, Ladányi Mihály, s mellettük a korban fiatalabb Buda Ferenc, mert gondjaikban, indulataikban, törekvéseikben s mindenekelőtt közérzetükben a sajátunkra ismertünk. Ezért jegyeztük meg olyan köny- nyen és mondtuk fel egymásnak és alkalmi hallgatóságunknak újra és újra verseiket. Éles az emlék, feledhetetlen. Buda Ferenc Roham című versének refrénjét ma is több nemzedéktársam hangján hallom:

vagyok bátor jó vitéz megyek hídon által öklelőzöm ördöggel birkózom halállal

És több hangon, barátaim egykori hangján hallom a Lennék kisgyermek sorait is:

Foganni könnyű. Világra jöttem, suhogó kések között születtem,

s felnőttem én is, mint más, dologra akár az apám s az anyám: a gondra.

Csináltam ezt-azt, így-úgy megéltem - Arasznyi múltam el nem cserélem.

Mi volt, mi nem lett eddig, mindegy már.

Felnőttem. Élek. Enyém a leltár.

Valami mégis megszakadt, félbe.

Egy évig egyszer játszani kéne.

Szánkózni télben, fürödni nyáron Csücsülni hajlós cseresznye ágon

(...)

Játszani gyerünk! Játszani! Jól van!

„Kiskacsa fürdik fekete tóban" Nem megy a játék. Kezemben vas súly.

Zuhogó vérem verése, lassulj.

Pókok türelme segít, ha láz van,

Gondok közt fekszem, zörgő vaságyban.

126