Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Orosz László: Két filmes vallomás (Katona József nyomában; Kettőség az életemben)

Az Erdélyi Muzéum című folyóirat első számában, 1814-ben, az alapító szerkesztő, Döbrentei Gábor pályázati felhívást tett közzé a Kolozsvárott építendő színház avató darabjára. Katonát ez a pályázat visszaszólította a drámaírói pályára, tárgyául a magyar történelemnek egy megrázó eseményét választotta: 1213-ban a magyar urak meggyilkolták II. Endre király feleségét, Gertrudist, a merániai hercegnőt. A régi magyar krónikák úgy tudták, hogy a királyné meggyilkolásának közvetlen oka az volt, hogy öccse, nénjének segítségével elcsábította az ország nádorának, Bánk bánnak a feleségét.

„II. András felesége az Almániából való Gertrudis úrnő volt. Vele nemzette Bélát, Kálmánt, Andrást és Boldog Erzsébetet. De óh, milyen fájdalom, az említett úrnő kétségkívül az emberi nem ellenségének sugalmazására a nagyságos Bánk bán úr feleségét erőszakkal kiszolgáltatta egyik idegenből jött fivérének, hogy csúfot űzzön belőle. Emiatt a Bor nemzetségből származó Bánk bán kardját a királyné vérével szánalmasan beszeny- nyezte és szörnyű sebet ejtvén rajta az Úr 1212. évében megölte."

A történet a 16. századtól kezdve Európa számos országába eljutott, sokan feldolgozták versben, drámában, elbeszélésben, többek közt a magyar Valkai András, a német Hans Sachs, az angol George Lillo. Katona minden olyan történeti művet „átbúvárolt", amelyből adatot remélhetett a kor és az események hiteles ábrázolásához. 1815. július 30-án keltezte elkészült ötfelvonásos drámáját. Hitelesen máig sem tudjuk, végül is elküldte-e Kolozsvárra. 1818-ban, amikor a pályázat eredményét közzétették, Katona művét nem említették, az azonban bizonyos, hogy az író bírálatot kért jogász és drámaíró társától, Bárány Boldizsártól. Bárány részletes elemzést készített Katona drámájáról, megállapítva: „Ha azon eredeti nemzeti színdarabok, melyek hőseinket elevenen élőnkbe teszik ritkák nem volnának is literatúránkban, még is akkor is az elsők között érdemelne helyet, ez a Bánk bán."

1815-től nem volt magyar színház Pesten, a tízes évek végén azonban Székesfehérvárott kitűnő színtársulat állt össze. Ez a társulat 1819-ben lehetőséget kapott arra, hogy Pesten játsszon néhány hétig, ahol nagy sikerrel mutatták be Kisfaludy Károly, egyébként gyenge, történelmi drámáit. Katona Bánk bánját is szerették volna játszani, a cenzor azonban nem engedélyezte az előadást, csak a dráma kinyomtatását. Katona élt ezzel az engedéllyel, a magyar irodalomért áldozatra is hajlandó Trattner János Tamás személyében kiadót is kapott, így jelent meg 1820 novemberében 1821-es évszámmal a Bánk bán időközben jelentősen átdolgozott kiadása. Művét Katona Kecskemét főbírájának és tanácsának ajánlotta. A tanács szívesen fogadta az ajánlást, s mint a városi jegyzőkönyvben olvashatjuk: „Az auktor úrnak a magyar nyelv palléroztatására törekedő dicséretes igyekezetéért honorárium fejében a város kasszájából 100 forintokat kifizettetni rendelt."

Nagy pénz volt ez akkor. Katona néhány év múlva 140 forintért 400 négyszögöl szőlőt vásárolt. A kecskeméti tanács áldozatkészségének országos visszhangja támadt, a Tudományos Gyűjtemény a következőképpen számolt be róla: „Óhajtjuk, hogy Kecskemét városának szép példáját mások is kövessék."

100