Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Beke József: Tiszteletkörök a Bánk bán körül
— „Bánk bánt?"- „Utána küldtem .......titokba. Lássa azt, hogy itt mik esnek." Amikor e szavak után néhány perccel (ahogy a szerző írja: „úti-köntösben") megjelenik valaki, föltehetőleg a közönség azonosítani tudja. Ha nem, akkor úgyis minden hiába. Hasonlóan fölösleges magyarázkodást látok azokban a betoldásokban is, amelyek a meráni Ottó („Bocsáss meg a hontalannak") és a spanyol származású Melinda („Kétségbeejtő, hogy mibe / nem kever bennünket a szánalom") szövegeiben megjelennek, és láthatóan azt akarják (a gyengébb felfogású nézőknek?) hangsúlyozni, hogy Melindát Ottóval kettejük idegen volta „hozza össze" ebben az „idegen" magyar környezetben. Korántsem mondhatjuk, hogy az átigazított szöveg világosabbá tenné a drámának azokat a félremagyarázott helyeit, amelyekről már a fentebbiekben sok szó esett. Például a föntebb már tárgyalt „bakázzon a bíbor" kifejezés körüli homály csak sűrűsödött azzal, hogy Illyés ezt írja: „...mintsem hogy égre bokázzon bár a bíboros, bizonnyal előbb feláldoznak tíz Bánkot is." Ezáltal megint egy megfejtendő képletes kifejezést kaptunk: mit jelent az „égre bokáz"? A lényegében változatlan szövegkörnyezetet ismerve nem lehet, hogy valami pozitívat, tehát előnyöst: fölmagasztalást? Vagy éppen ennek gúnyos értelmét: fölakasztást? A némely más kiadásban is megjelenő „bokáz" szóalak itt megint arra utal, hogy nem ugyanazt jelenti, mint az eredetiben a „bakázzon = bukjon". Akárhonnan vette Illyés a „bokázzon" szóalakot, ugyanúgy csapdába esett e szó értelmezésében, mint hajdan Arany János. Ráadásul az „égre" szó betoldása csak bonyolítja a dolgot: talán az égbe jusson, vagyis megöljék? Zavarónak érzem az eredeti mondatban nem lévő „bár" szó beszúrását is, ezzel sem lett világosabb értelmű a szöveg. 7 Az eddigiek alapján joggal kérdezheti akárki: Melyik tehát Katona József Bánk bán című drámájának igazi szövege? Az igazi helyett így is kérdezhetjük: melyik az eredeti, tehát Katona kezétől származó; sőt így is kérdezhetjük: melyik a végleges? Mindhárom kérdés jogos, a válasz pedig rendkívül bonyolult, bármelyikre próbálunk válaszolni úgy, hogy abszolút értelemben megfelelő legyen. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a dráma második kidolgozásának szövege tekintetében nincs kéziratos alap, ezért Orosz László a kritikai kiadásban így fogalmaz: „Alapszövegünk az 1820 novemberében 1821-es évszámmal megjelent, föltehetően a szerzőtől sajtó alá rendezett első kiadás." (Orosz 1983. 508.) Ez tehát nyomtatott szöveg, természetesen a „szokott" és feltételezhető sajtóhibák 71
