Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Beke József: Tiszteletkörök a Bánk bán körül
15 éve halott író szülei(?) majdnem 190 pengőforintot kaptak. (A kérdőjelem oka: a drámaíró apja már 1844 őszén meghalt.) Úgy látszik, mintha ekkoriban megkésett országos figyelem irányult volna a Bánk bán színpadi sikere révén a drámaíró élő családtagjaira is, mert a szintén már említett Nagy Ignác-féle kiadás jövedelméből is juttattak nekik 40 forintot. Egyébként Horváth Döme is a Nagy Ignác-féle kiadásban és a Nemzeti Színház súgókönyvében már említett helyesírási, valamint szóhasználati változtatásokkal hozza a dráma szövegét: vonnya > vonja; éjtszaka > éjszaka; hallyad > halljad; aszszonyok > asszonyok; megént > megint; váll vonyitással > váll vonitással; velek > velők. Néhol furcsa változtatás is akad: lesz > lessz; fenn forog > fen forog. További „újításai": Előversengés helyett Előjátékkal kezdődik a darab, és a kor szokásának megfelelően a mű minden sorának első szava nagy kezdőbetűt kap, ezzel aztán végképpen megszünteti az eredeti szövegben lévő, fentebb említett nagy kezdőbetűk különleges, kiemelő szerepét. 5 Kezembe került két érdekes könyvecske, mindkettő a múlt század közepe táján jelent meg, mindkettő a Bánk bán szövegét tartalmazza. E kiadásokban komoly szakemberek látták el jegyzetekkel, értelmezésekkel a műnek azokat a kifejezéseit, amelyeket szükségesnek láttak magyarázni; az egyik kiadást (nevezzük A-nak) Kozocsa Sándor irodalomtörténész, bibliográfus, a másik könyvet (nevezzük B-nek) Both Béla, a Nemzeti Színház főrendezője. Az A jelű kiadás a II. világháború idején jelent meg, a B jelű pedig a háború után, 1948-ban. Ezekben a kiadásokban voltaképpen kihagyás nélkül helyreállt a dráma teljes szövege, viszonylag kevés az olyan szó, amelyet lényegesen megváltoztattak volna (a bokázzon persze hibás!), természetesen Katona régies helyesírását korrigálták. Éppen ezért ezt a két kiadást abból a szemszögből érdemes megvizsgálni, hogy a hozzáértők a maguk korában mely kifejezéseket ítélték magyarázatra szorulónak, és hogyan értelmezték őket. Az A-val jelölt olcsó, füzetszerű könyvecske „Katona születésének százötvenedik évfordulójára" jelent meg (Katona 1941). Előszavában szép összefoglalás van az író életéről és a drámáról, a könyv érezhetően az olvasó nagyközönség számára készült, a sok lapalji jegyzet ezt jelzi. (A dráma szövegét idézőjelben, a jegyzeteket dőlt betűvel közlöm; az esetleges nagy kezdőbetűk a dráma sorkezdő szavaiban vannak, tehát nem Katonától származnak.) Az első oldalakon mindjárt látható, hogy a jegyzetek bősége néha szükségtelen túlzásba megy: már az Előversengés első mondatához ilyen szájbarágó magyarázatot találunk: az „Enyim fog ő lenni" után az ismétlődő „enyim" is azt jelenti: enyim lesz. Igen keveset tételez föl az olvasóról a következő jegyzet is: „Innét az ördög ássa azt ki, hogy szeret" = Ebből senki sem látja, hogy szeret. Ugyanilyen ez az Izidorának szóló figyelmeztetés is: „Ne ess utána Ottónak nagyon" = Ne járj nagyon Ottó után. Ez is hasonló: „Kár ilyen egy csinos főért, hogy a Velő hibáz belőle" = Kár, hogy ennyire korlátolt. Sőt, olyan jegyzet is van itt, amely az író színi utasítását is(!) imigyen értelmezi: „főbe üti magát" = Öklével homlokára üt. (Erre az 65
