Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Beke József: Tiszteletkörök a Bánk bán körül
olvasónak van szüksége, vagy esetleg az előadó színész nem tudná, hogy öklével kell odaütni, nem mással?) Ha az ilyen jegyzetek színvonalát vesszük alapul, akkor fölmerülhet az a kérdés, elégséges-e a magyarázat például itt: „más Oldalra a palásttal, Biberach" = bevallja, hogy köpönyeget fordít. Vajon az, aki Katona képletes kifejezését nem érti, az a jegyzetet igen? Mert ha a jegyzetet is szó szerint fogja fel, akkor minden hiába: csupán a köpeny kifordítására gondol. Ezen a szinten talán az ilyen értelmezés segíthetné az olvasót: Ottó pártjáról át kell állni Bánk bánhoz. Hasonlóan kérdéses, vagyis elégséges-e az a jegyzet is, amely Bánk e kitöréséhez kapcsolódik: „mit gyötörsz incselkedő chimaera?" = görög mitológiai szörnyeteg. Oroszlántestnek kecskefejjel és kígyófarkkal ábrázolják. Ugyanis maga a szó meghatározása helyes, de nem derül ki a jegyzetből az átvitt jelentésű lényeg, mégpedig az, hogy ez a „szörnyeteg" nem más a dráma e helyén, mint a fölmerülő féltékenység, ami Bánkot ettől fogva gyötri. Itt jegyzem meg, hogy a B jelű könyv ugyancsak elégtelen jegyzetet fűz a szóhoz: „chimaera" = a görög mitológia fantasztikus szörnyetege: itt agyrém. Gondoljuk meg: csupán agyrémről van-e itt szó, nem pedig féltékenységről, amikor Bánk ilyeneket mond Melindájáról: „S egy ember - egy haszontalan por - az Ütné ki ötét karjaim közűi Otetl? Ki lenne az? Ki lenne az?" Ugyanilyen gondom van a „chaos" (a mai káosz) szó magyarázatával is, amely Bánknak az első felvonás legvégén lévő nagymonológjában hangzik el: „Itten Melindám, ottan a hazám — A pártütés kiáltoz, a szerelmem Tartóztat [...] Szedd rendbe lélek magadat [...] Úgy állj meg itt, pusztán, mint akkor, a- Midőn az alkotó szavára a Reszketve engedő chaos magából Kibocsájta. - Két fátyolt szakasztok el: Hazámról és becsületemről." Úgy érzem, a „chaos" szónak e könyvben itt lévő ilyen értelmezése: zavar, itt inkább homály - ez maga a zavar és a homály! Ez a jegyzet az egész gyönyörű szövegnek és vele a jelenetnek meg nem értését bizonyítja. Bánk ugyanis itt válaszúton áll, azt érzi, hogy életbe, sőt életekbe vágó döntést kell hoznia: felesége és a maga egyéni sorsát tartja-e elsődlegesnek vagy a békétlenek és az ország ügyét; más szóval: férji vagy nádori kötelessége között kell választania. E sorsdöntő pillanatban akar mindenféle „tündéri láncok"-tól, kötöttségektől megszabadulva - amint ő mondja: „pusztán", vagyis egyedül és védtelenül dönteni, úgy, ahogyan a chaos-ból, a „mindennek a kezdetéből" a világra jött, emberré vált. Nem zavarról vagy homályról van itt szó, hanem a létet megelőző ősállapotról, amelyből a megszülető ember még semmiféle későbbi körülményt 66
