Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Szilágyi Márton: A gyilkos szabad (Katona József: Bánk bán)

van téve egy, a drámai szituáción kívüli, erős kondicionáltságnak - s Katona a darab második változatához írott előszavában nyilvánvalóvá teszi, hogy ismeri ezt a hagyományt, noha lényeges pontokon módosít Gertrudis motiváltságán a színműben.24 Ilyenformán pedig a felsejlő feszültség mindenképpen része lehet a drámai hatásnak.

Ez is azt mutatja, hogy egy olyan összetett, dramaturgiailag is kiérlelt színműről van ugyanis szó, amely nem csupán az 1810-es évek legfontosabb magyar drámai alkotása, hanem az egész magyar drámatörténet egyik csúcsa. 1840-es években induló hazai színpadi diadalútja, amelyet utóbb Erkel Ferenc operája is fémjelzett, azonban ezt a kivételesen átgondolt dramaturgiát inkább elfedte, s nem felszínre hozta. A romantikus magyar színházi gesztusnyelvhez és szcenikához igazított színpadi értelmezések ugyanis rendre leegyszerűsítették ezeket a komplex szituációkat, s egy jóval egyszerűbb hatásmechanizmus érdekében áldozták fel ezeket; s ez a színházi tradíció egészen az utóbbi évtizedekig eleven maradt, csupán az utóbbi két évtized néhány színpadi rendezése tudott ettől függetlenedni. 25 Katona Bánk bánja tehát - bizonyos értelemben - még ma is színpadi újrafölfedezésre vár.26

24 Lásd a darab élére helyezett Jegyzés következő részletét. „Illyen nevelésű Öcsék között Gertrudist se reménylyük igen angyalnak - nem is szolgálhat nagy védelmére az, hogy ő annya egyj szent Szűznek (Ersébetnek) mert ez nem neki köszönheti neveltetését, a' midőn még kicsiny korában elvitték a' Turingiai Herczeg számára, és egyj Klastrombán nevelődött. Csak mélj tiszteletre méltó állapottya az, melly engem valamennyire mentségére kénszerített." Katona József i. m. 154—155.

25 Vö. Kerényi Ferenc, (Mai) jegyzetek (a) Bánk bán (egykorú színpadi) sorsáról, Forrás, 23 (1991), 11. szám, 18-26.; Orosz László, A Bánk bán értelmezéseinek története, Krónika Nova, Bp., 1999.

26 Ahogyan ezt Sándor Iván - könyve alcímében - már (és még) 1993-ban rögzítette: Sándor Iván, Vég semmiség: A százhetven éve fel nem fedezett Bánk bán, Jelenkor, Pécs, 1993.

26