Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Péterné Fehér Mária: Kecskemét Katona József korában

A fennmaradt végrendeletekből kitűnik, hogy a 19. sz. első felére már számottevő vagyon halmozódott fel az egyes családoknál (pl. Czollner, Ladányi, Saátor). Zsidó kereskedők is nagy vagyonnal rendelkeztek. A jelentős vagyonok ellenére a kölcsönzési viszonyok rosszak voltak. Ismeretlen volt a jelzálog, nehéz volt a kölcsönzött összegek behajtása. Pénzintézet híján magánemberektől lehetett kölcsönt felvenni. Tette ezt nemegyszer Kecskemét magisztrátusa is. Az 1811. évi devalváció után kétféle forint volt érvényben: pengő és váltó forint (1:2,5 értékarányban).

Ahhoz, hogy a városba beutazzon valaki, át kellett lépnie Kecskemét valamelyik kapuját. Kecskemét még az 1800-as évek elején is mély árokkal volt körülvéve, amelynek sánc alakú belső partját tüskés gallyakból font sövény szegélyezte. Az árkot átlépni nyolc helyen lehetett, az öt nagy és három kiskapunál lévő, tölgyfa gerendákból ácsolt hidakon (mellettük őrházak álltak). A nagykapuk Buda, [NagyjKőrös, Csongrád, Halas, Dunaföldvár irányából érkező országutakat bocsátották be, ezek a városban főutcákká alakultak és sugárszerűen a város központjába futottak. Az 1820-as évekre a város túlnőtt ugyan a sáncokon, de azok továbbra is még jó ideig megmaradtak. A központból a kapuk felé tölcsér- szerűen szélesedő - állatkihajtásra szolgáló - főbb utak közti területet kacskarin- gós, zegzugos, névtelen mellékutcák tömkelegé töltötte ki. Egy korabeli utazó szerint Kecskemétnek a belvárosban egyetlenegy igényes utcája nem volt még a 19. sz. elején. A házak álltak kijjebb, beljebb, mint a részeg embernek a lábai.29

A tanács engedélye nélkül 1791-től tilos volt építkezni. 1810-ben „szépészeti bizottság" alakult, hogy javaslatot tegyen a kedvezőbb városkép kialakításához. Az összezsúfolódott, nagyrészt náddal, zsúppal fedett házak miatt gyakran előfordultak komoly tűzesetek. 1794-ben 923 ház, 24 szárazmalom; 1795-ben 554 ház, 9 malom; 1819-ben 419 ház, 7 malom, a nagytemplom tornya (benne 5 haranggal), a barátok templomának tornya, a városháza egy része, két kaszárnya lett a tűz martaléka.30 A tűzvész után nagyszabású városrendezési munka kezdődött külön bizottság irányításával. Jegyzőkönyvben rögzítették, hogy az ezután kiosztandó telkek 160 négyszögölesek lehetnek. A reguláció célja az volt, hogy ritkítsák a belvárosban sűrűn, egymás közelében fekvő házakat.31 A tanács azonban csak 1833-ban tiltotta be a tetők nádazását és fakémények építését.

A lakosság létszámának növekedése és a belterület zsúfoltságának megállítása végett a város árkán túl is osztani kezdtek házhelyeket. (1804-ben 3 131 házban 24 616 fő lakott, 1828-ban 3 911 házban már 35 089 fő.) 1815-ben a mai Erzsébet és Kossuth körúttól délre, 1817-ben a mai Rá vágy téren, 1827-28-ban a mai Máriaváros területén osztottak telkeket, házhelyeket. A korábban 8 tizedből - mint igazgatási egységből - álló városban ekkor szerveződött a 9., 10., majd 11. tized. Az 1820-as években a lakóházak nyeregtetős kiképzésűek, általában deszkaoromzatosak voltak, a portákat sövénykerítés választotta el egymástól.

29 Antalffy Gyula 1982. 274.

30 MNL BKML XV. 17 Tóth János krónikája 21-22.

31 Székelyné Körösi Ilona: Adatok a reformkori Kecskemét életmódtörténetéhez. In: Cumánia 8. [1988?] 109.

11