Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Péterné Fehér Mária: Kecskemét Katona József korában

városában a (francia háború okozta) gabonakonjunktúra gazdasági fellendülést hozott. Kecskemét ezzel, földrajzi fekvéséből eredően, a futóhomok terjedése s a versenyképes szállítási lehetőségek hiánya (mint a Duna, Tisza, s az 1802-ben megnyílt József-csatorna közelségének hiánya) miatt nem tudott élni. "25

Az évi öt országos vásár és a két heti piac viszont nemcsak a városnak jelentett bevételt, hanem az itt élt kereskedőknek és iparosoknak is. Az ipar céhes ipar volt, és a 19. sz. elején a céhrendszer többféle iparágra terjedt ki. A század elején új mesterségekben is alakultak céhek. Legnépesebb szakmák: a csizmadia, szabó, takács. A városiasabb életmódhoz kapcsolódó iparágak csak nagyon lassan honosodtak meg. Az igényesebb árukat Pesten szerezték be a lakosok. A 18-19. sz. fordulóján egyre több mester igyekezett a városban letelepedni. Csak olyanoknak engedélyezték, akikre nagy szükség volt, pl. szobafestő, cukrász, könyvkötő, ezüstműves, orgonakészítő stb. A 19. sz. első felében 56-féle iparágban 1 183 mester dolgozott, akik nemcsak a helybeliekből éltek, hanem vidéki városokba is vitték termékeiket.26

A város életében meghatározó szerep jutott a kereskedelemnek.27 Még a 19. sz. elején is jelentős volt a kecskeméti vásárok forgalma. 1806-ban pl. a Lőrinc-napi (augusztus 10.) vásáron 64 településről 139 kereskedő hozta ide áruit. A reformkor elején Kecskemét a fejlett piacközpontok között szerepelt. 1820-tól a nagy állatvásárok (főleg a fehértói) hanyatlani kezdtek, csökkent az eladott marhák száma.

A hetenként két alkalommal (kedd és péntek) tartott heti vásárokon (piacokon) az áruk tömege kisebb, a vevők és eladók köre szőkébb volt. A heti vásárokra árut vivők helypénzt fizettek. A magisztrátus meghatározta az egyes piacok (árusítások) helyét: pl. a hentesek, aprójószágot árulók a református templom elején, a zöldségesek a mai Szabadság tér közepén, a gyümölcsösök a mai Kossuth- szobor helyén, a halat árulók a mai Kálvin téren, a búzaárusok a mai Széchenyi téren, a szénával kereskedők a mai Czollner téren kaptak helyet. Állatvásár a mai Katona József Gimnázium előtti téren volt. Itt 1824-ben 94 deszkabódéban is folyt árusítás. Bolt a város belső részén 1840-ben 34, a külsőbb utcákon 22 volt.28 A 19. sz. elején egy szesz- és egy ecetgyár, több téglaégető és sok szárazmalom volt Kecskeméten.

H. Pálfy 392.

25 Szilágyi Zsolt 2012. 35.

26 Az Életképek Kecskemétet bemutató cikkírója említésre érdemesnek tartotta Dömék jó készítésű csizmáit, Sík finom kivitelű viaszgyertyáit, Kiingert kitűnő kalapjait, Rapcsányi díszes könyvkötéseit és Tihi aranymíves készítményeit.

Antalffy Gyula: Reformkori magyar városrajzok. Panoráma, 1982. 274.

27 A 18. században készült országleírásában Bél Mátyás így fogalmazott: „...a város [Kecskemét] száraz, vízben szegény és a folyók kedvező lehetőségeitől távoli helyen települt, mégis meg tudott erősödni a kereskedelem e látogatottsága folytán. Mindenesetre egész Magyarországon valóban alig találni olyan várost, amelynek kereskedői ne járulnának ide adás-vétel okából."

Bél Mátyás: Notitia Novae historico geographica divisa. Harmadik kötet magyar fordítása. Pest-Pilis-Solt vármegye. In: Bács-Kiskun megye múltjából VI. Budapest, 1982. 14.

28 Iványosi-Szabó Tibor 2002. 456.

10