Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Péterné Fehér Mária: Kecskemét Katona József korában
sok családtól 1835-1839-ben vette meg a város.12 Több kisebb pusztát, pusztarészeket is bérelt hosszabb-rövidebb ideig Kecskemét, mint Gyalu, Ürbő, Páhi. A bérelt vagy megvásárolt pusztákat a város saját lakói között osztotta ki vagy adta el meghatározott szempontok szerint. Ezekhez az ügyletekhez rengeteg pénzre volt szükség, amit hitel útján teremtett elő a magisztrátus, a vételi összeget azután a földet szerzett lakosoktól hajtotta be évek során keresztül. 1792-ben mintegy 4 000 forint tartozása volt Kecskemétnek, ami 1798-ra 36 200 forintra nőtt. 1811-re a háborús konjunktúra és főleg a pénz devalvációja következtében a város csaknem teljesen megszabadult tartozásaitól. A puszták folyamatos megvásárlása következtében azonban 1822-re már ismét jelentős összeget, 387 315 forint adósságot halmozott fel Kecskemét. A város lakóinak száma a 18. században a gyakori háborúk és járványok miatt erősen ingadozott. 1720-ban kb. 4,5 ezer, 1787-ben 22 627 fő volt. 1804-ben 25 955 fő (a szőlőkben és pusztákon élőkkel együtt), 1828-ban pedig 35 089 fő volt.13 A fluktuáció állandó velejárója lett a távolabbi területekről való folyamatos bevándorlás (görög, zsidó kereskedők, német és más eredetű iparosok).14 Ez a bevándorlás „óhatatlanul is a város sokszínűségét és ebből eredően valószínűleg a gyakoribb problémák iránti érzékenységét, problémamegoldó képességét formálta, fejlesztette” ,15 Kecskemétnek azok voltak a teljes jogú polgárai, akik háztelekkel (rajta házzal) rendelkeztek. Ok részesültek a földesuraktól megváltott haszonvételekből, bérelhettek a várostól földet, kocsmát, vendégfogadót, boltot, legeltethették állataikat jelképes összegű bérért (szájpénz) a közlegelőn. Mivel Kecskeméten más volt az ingatlanok birtoklásának jogi alapja, a tulajdon formája, mint az ország nagyobb részén, más lett az egyes társadalmi csoportok egymáshoz való viszonya is. Az itt élt, vagy ide költözött nemesek szervezett közösséget soha nem alkottak. A nemesi földbirtokkal nem bíró nemesek olyan alapon jutottak háztelekhez, földhöz, mint a város többi lakói, kötelesek voltak a városi terheket viselni. A nemesség szegényebb rétege, akik nem kaphattak hivatalt, földet, nem használhatták a legelőt, nemegyszer feszültséget szítottak a városvezetéssel szemben. Érvük az volt, hogy a nemes személye az általa bírt földet, házat is nemessé teszi, ezért nem kötelezhetők adófizetésre. A tanács (1820-ban pl.) legnagyobb földesurát, hg. Koháry Ferencet hívta segítségül, a nemesek viszont a vármegyénél találtak támaszt. Az ellentéteknek csak a polgári forradalom és a 48-as törvények 12 Pusztaszert 1642-ben vette zálogba Kecskemét, majd fokozatosan a tulajdonjogot is megszerezte. Szentlőrinc 1688-ban jutott a város birtokába. Mindkét pusztát elkobozta a várostól az 1690-ben felállított Újszerzeményi Bizottság. Pusztaszert új tulajdonosától, a gr. Pallavicini családtól, Szentlőrincet Koháry Istvántól és örököseitől bérelte tovább Kecskemét. Előbbi nagy részét 1828-ban vette meg a város, utóbbi pedig 1907-ben került birtokába. Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára XIV. 76 Bállá János Kecskeméti levéltárnok iratai I. köt. 254-260. 13 Szilágyi Zsolt, Tóth János és H. Pálfy Ilona adatai. 14 A letelepedésről a tanács döntött, mely a „lakosítást" feltételekhez kötötte a lakosi díj lefizetésén túl. 1791-1800 között 93 fő, 1801-1810 között 103 fő, 1811-1820 között 71 fő, 1821- 1830 között 75 fő kapott letelepedési engedélyt, jelentős volt közöttük a nőtlen iparos legény. Iványosi-Szabó Tibor 2002. 476. 15 Szilágyi Zsolt: Homokváros. Kecskemét történeti földrajzi látószögek metszetében. Kecskemét, 2012. 43. 7
