Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Péterné Fehér Mária: Kecskemét Katona József korában
vetettek véget. (1799-ben 78, 1809-ben 94, 1828-ban pedig 165 nemes családot írtak össze Kecskeméten.) A város társadalma alapvetően mezőgazdasági jellegű volt, mindenki gazdának számított, aki a városban háztelekkel bírt. A differenciálódás a gazdák között is végbement a századok során. A földhöz jutottak gazdasági felemelkedése nem volt automatikus, mivel tőkeszegénység és szűkös piac jellemezte a kort. A városban háztelekkel nem rendelkezők voltak a zsellérek. A lakosság számottevő részét (1/3-át) alkották. Ők jelentették a parasztpolgárok számára a biztos munkaerőforrást. A tanyák szaporodásával szükség volt az ott tartott értékek őrzésére. A gazdák, főleg a jobb módúak, tanyáikon megfelelő épületet emeltek, zselléreket telepítettek ide, őket nevezték azután kertészeknek. 1830-ra már csaknem minden olyan pusztán éltek, ahol folyamatosan növénytermesztéssel foglalkoztak.16 A kecskeméti társadalom jelentős részét képezték a cselédek. Minden olyan személy, aki munkaerejét egész évre, vagy az év nagy részére meghatározott bérért eladta, cselédnek számított. Az agrártársadalom legkiszolgáltatottabb tagjai voltak. A gazdák testi fenyítést is alkalmazhattak velük szemben.17 Kecskeméten 1780-ban az adófizetők 11,7%-át, 1848-ban 11,4%-át alkották az iparosok és kereskedők. Jó részük más országokból, más településekről került ide. Az értelmiségi réteg növekedését II. József rendeletéi segítették elő. A városi magisztrátus tagjai a reformkorban már döntően jogi diplomával bírtak (pl. Csányi János, 1820-1826-ig Katona József főnöke, vagy Simonyi János tanácsnok, 1848-ban Kecskemét egyik országgyűlési követe). Ügyvédek szép számmal voltak Kecskeméten, számuk 1830 után - a jogi képzés helyi indulása után - nőtt. A tanítók, tanárok, lelkészek az értelmiség jelentős számú csoportjai voltak. A szellemi igények lassan bontakoztak (Kaszinó csak 1830-ban jött létre), anyagi alapjuk is szűkös volt. A 19. sz. elején az értelmiségi réteg még csak kialakulóban volt Kecskeméten. A 18. sz. előtt Kecskemét a bérelt kun pusztákon nagyállattartást folytatott, főleg szarvasmarhát tartottak. A puszták elvesztése (1745) tragikusan érintette az állattartást, a külterjes gazdálkodáshoz szükséges tér zsugorodott, amit a város- környéki puszták bérbevételével, majd megvásárlásával igyekezett fokozatosan pótolni Kecskemét. így a 18. sz. végén, a 19. sz. elején a ridegen tartott marhák száma még nőtt is. Az istállózó állattartás elterjedésének egyik akadálya az volt, hogy a gazdák istállóit a városban elszállásolt katonaság vette igénybe.18 A 19. sz. elejére Kecskemét belső határa 66 846 hold volt, nagy része kaszáló, szántó és közlegelő, kisebb része szőlő, valamint sivány homok volt. (1792-ben a város 1/6 része volt futóhomok, 1806-ban már a terület fele.) A külső puszták területe 63 674 holdat tett ki. A 18. században, de még a 19. sz. első felében is ridegen tartották a lovakat is. Voltak olyan gazdák Kecskeméten, akiknek ménesében több száz ló volt. A városnak is volt ménese Csődörhomokán (Ménteleken), 16 Iványosi-Szabó Tibor 2002. 535. 17 A testi fenyítést bűnesetek elkövetőinél is alkalmazták egészen 1848-ig, pl. szitkozódás, szülőkkel való szembeszegülés, nemi erkölcsök megszegése esetén. 18 Iványosi-Szabó Tibor 2002. 397. 8
