Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 10. szám - Kurcz Ádám István: Berecz plébános, Máté apostol és a verbászi evangélikus lelkész
érdekében eszközölt hangsúlyáthelyezések, elhallgatások, sőt valóságferdítések máshol is jellemzőek. (Lásd például alább a német evangélikus identitás felhasználását!) Az az ellentmondás, hogy Izsakhár jó földön lett robotoló szolgává, alkalmassá teszi arra, hogy Gion a délvidéki magyarság szimbólumaként használhassa. Hiszen a bácskai földek Európa legjobbjai, de a kisebbségi sors előnytelen, alávetett helyzet. Megjegyzésre érdemes, hogy Gion Izsakhár - akárcsak például a máshol említett Ezékiel próféta - nevének írásakor a hagyományos protestáns írásmódot követi. Gion egy korai novellájának az „Issakhár" címet adta, s benne ezt az alakot írta le, amely az 1590-es Vizsolyi Bibliától a 20. századi revideálásig volt a protestáns bibliakiadások névalakja. Az 1905-ben revideált Károli-fordítás vezette be az „Izsakhár" formát, amit az író pedig a későbbi művekben használt. (A többi katolikus és az újabb protestáns fordítások ettől eltérően használják Jákob pátriárka Leától született ötödik fiának nevét.21) Igaz, hogy Istenes Bíbic Mihály, aki „mindenkinek dicsértessékkel köszönt"22, az egyik legbecstelenebb tolvaj az életműben, de ezt a szereplőt bőségesen elbírja nemcsak a sok bibliailag motivált cím, hanem főként a sok vallásos téma és utalás. Talán ellensúlyként is szükség van rá, hogy legyen egy igazán ellenszenves vallásos, illetve a vallásosság látszatából hasznot húzó szereplő Gion tetralógiájában. Istenes Bíbichez hasonlóan érdekesen ellentmondásos figura a Keglovics utcai szentfazék is: „A félszemű Máté apostol volt az egyetlen istenfélő ember a Keglovics utcában. Minden reggel öt órakor kelt, hideg vízben megmosakodott, és anélkül, hogy egy falatot is a szájába vett volna, elment a templomba, és megáldozott, vagy ahogyan ő szokta mondogatni: »evett isten kenyeréből«."23 „Máté apostol" ugyanakkor lefarizeusozza az egész utcát, mire az Ácsmester „álszentatyám"-nak szólítja. A szereplő hivalkodóan és fensőbbségesen vallásos, de az író bizonyára nem a vallásosságot akarta csepülni az ő személyében (sem), hiszen Gion számos szereplőjének vannak nemcsak templomi környezetben24, hanem azon kívül is egészen természetes vallásos gesztusai, például: „A reggeli misére igyekvő öregasszonyok rábámultak a folyóra, és keresztet vetettek, mert nem tudták, hogy került oda az a rengeteg virág."25: vagy: „Romoda esténként karjaiba vette beteg feleségét, és úgy táncolt körbe-körbe a hideg szobában, hogy valamennyire felmelegítse az asszonyt. Szent János, a méhész, ha ilyenkor elment Romodáék háza előtt, keresztet vetett, és rövid imádságfélét mormogott."26: illetve: „A bivalyos a fal mellől egy csákányt választott, nyelét lefelé fordította, beállt az ajtóba, keresztet vetett, majd a csákány nyelével kopogtatni kezdte a betont."27 Puszta hasonlításokban is használ Gion vallásos képeket, például: „térdre esett, mint az oltár előtt a templombanvagy: „eloltotta a viharlámpát, lóbálta a kezében, mint egy füstölőt a templomban"28: illetve: „Suttogva beszélt, mintha templomban lennének vagy valami tilos helyen."29 Egy magyar gyerekcsapat pedig az erősebb (valószínűleg szerb) galerivel való bunyózástól félve természetesen a 21 Vö. Mózes első könyve, 30. fejezet, 17. vers. 22 Gion Nándor, Virágos Katona [1973] = Uő, Latroknak is..., i. m., 26. 23 Uő, Példabeszéd a szelídített állatokról és az emberszabású növényekről [1966] = Uő, Műfogsor.i. m., 51. 24 „A templomban a padokban jobbára fekete ruhás öregasszonyok ültek, mormolták imáikat, és áhítattal nézték Berecz plébánost, aki az oltár előtt hajlongott." Uő, Az angyali...[1985], i. m., 424. 25 Uő, Sortűz.. .[1982], i. m„ 323. 26 Uő, Ezen az oldalon [1971] = Uő, Műfogsor..., i. m., 72. 27 Uő, Sortűz... [1982], i. m„ 293. 28 Uo„ 350., 343. 29 Uő, Rózsaméz [1976], i. m., 423. 75
