Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 10. szám - Kurcz Ádám István: Berecz plébános, Máté apostol és a verbászi evangélikus lelkész
katolikus, avagy helyi szóhasználattal a magyar30 templomban keres menedéket, ahol teljesen otthonosan viselkedik: „már nagyon a sarkunkban lihegtek Torna Gyuriék, és mivel éppen vecsernyére harangoztak, bementünk a templomba [...]. Mi belemártottuk kezünket a szentelt vizes tálba, térdet hajtottunk, és keresztet vetettünk, azután felmentünk a kórusra a lelógó harangkötelek közé, és meghúzódtunk az orgona mellett, hogy kilihegjük magunkat. "31 A Testvérem, joáb című regényben pedig csak egyetlen utalásból derül ki, hogy a főszereplő vagány fiúk magyar nemzetiségűek; a regény végén abból következtethetjük ki, hogy együtt voltak elsőáldozók: Elsőáldozós koromban éreztem magam ilyen rohadtuk [...] — mondta a Fehér Ló. - Emlékeztek még arra, amikor elsőáldozók voltunk? - Emlékszem - mondtam. — De arra már nem emlékszem, hogy hogyan éreztem magam. - Csak arra emlékszem, hogy sokan voltak a templomban — mondta Búr."32 Hogy mennyire természetes velejárója Gion szereplői életének a vallás, illetve annak gyakorlása, például abból is látszik, hogy egy elbeszélés szereplője, Dosztán Antal „szidta a kiugrott teológust, amiért megbolondította a fiát" azzal, hogy „hosszútávfutót faragott belőle", „és dühében kissé logikátlanul tüntetőleg elmaradozott [!] a vasárnapi misékről".33 Visszatérve „Máté apostolra", a szereplő tehát másra kellhetett Gionnak, mint a vallás(osság) gúnyolására: az ő túlzásai és képmutatása kipellengérezésének álcája alatt már egy korai novellájában célozhatott a kommunizmus kezdeti időszakának kényes emlékeire, a beszolgáltatásra és a padláslesöprésekre. „Máté apostol" ugyanis „valamikor feldúlta a szegény, tudatlan, földtúró emberek otthonát, és ha dohányt meg lisztet talált, elvette tőlük, a szegény, tudatlan, fóldtúró embereket pedig börtönbe csukatta. Mikor aztán az egyik tanyán a bozontos hajú, elvadult, tudatlan emberek kiverték a fél szemét, rádöbbent, hogy milyen nagy bűnös ó'."34 Mi más közös identitásképző elemet is találhatott volna Gion, mint a katolikus vallást, amikor a vajdasági magyarság 95%-a katolikus? Ráadásul a délvidéki magyarokra jellemző, hogy a környezetüknél - a szerb többségnél mindenképpen - vallásosabbak. Nóta bene, a szenttamási katolikus templomba ma is jóval többen járnak, mint a pravoszlávba, holott a magyarok harmadannyian sincsenek, mint a szerbek. Talán emiatt is van, hogy bár a „szerb karácsony(kor)" mint időhatározó többször is előkerül a Latroknak is játszott tetralógiában, Gion szinte semmit nem ír a szerbek vallásosságáról. Csak a templomukat emlegeti még, de ezt is távolságtartóan mindig papirosízű szóval „görögkeleti" templomként, holott az a helyi szóhasználatban: „Szerb templom ~ Pravoszláv templom".35 A magyar csendőrökre orvul lövöldöző Ozren Mudrinski pékmesterről36 és Leonyidról, az ukrán bérgyilkosról olvassuk csak, hogy megünnepelték a védőszentjük napját37, illetve hogy Romániában, a Máramarosi-havasokban „egy rendkívüli képességű ortodox pap, egy szakállas pópa jó pénzért átkot mond a megrendelő ellenségeire, és az átok mindig megfogan. Hosszú sorok állnak a parókia előtt, a pópa az egyik leggazdagabb ember a havasokban. "38 30 „Katolikus templom 1. Magyar templom" Penavin Olga-Matijevics Lajos, Szenttamás földrajzi neveinek adattára, Újvidék, Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete, 1981, 34. 31 Gion Nándor, Az angyali... [1985], i. m., 423^24. 32 Uő, Testvérem, ]oáb [1969] = Uő., Börtönről..., i. m., 241. 33 Uő, Az angyali... [1985], i. m„ 439. 34 Uő, Példabeszéd..., [1966] i. m„ 51-52. 35 Penavin Olga-Matijevics Lajos, Szenttamás földrajzi neveinek adattára, i. m., 56. 36 Gion Nándor, Ez a nap a miénk [1996—1997] = Uő, Latroknak... i. m., 542. 37 Uő, Védőszentek a fenyők között = G. N., Műfogsor..., i. m., 596. 38 Uő, Garantálja Z. A. [2001] = G. N., Műfogsor..., i. m., 664. 76
