Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 10. szám - Lengyel András: Ignotus Hugó, a regényalak
küzdelem a két nemzedék közt; éppen ő legyen a balek, aki segíti ellenfeleit? Dicsérni őket, hízelegni nekik: azt igen! Mert veszélyesek. De csak nem nyitogatni a kapukat! Nem elég előny nekik maga a fiatalság, az isteni? Nem minden ez?" (Krk 64.) Ignotus gyakorlata felől nézve ez a jellemzés a modelltől való elszakadás mintapéldája, sőt visszájára fordítás. Azaz, kódolt formában, Ignotus tevékenységének le- és megtagadása. Ignotus volt ugyanis a modern magyar irodalomnak az az alakja, aki a Nyugat gründolásával, kritikus helyzetekben való megtartásával, a védelmében lefolytatott irodalompolitikai harcaival nemcsak egy-egy írónak, hanem az egész modern irodalomnak az útját egyengette. S mindezen túl, tudjuk, egyes alkotókat is támogatott - Leél Leótól, Nagy Lajoson és Tersánszkyn át, mondjuk József Attiláig és Radnótiig. (Levelezése sok ide vonatkozó adalékot rejt.) Mi több, nélküle, segítsége nélkül maga Babits is Fogarason savanyodhatott volna meg, elveszvén az irodalom számára. Ignotus volt az, aki minden összeköttetését megmozgatta azért, hogy Babits alkotómunkára alkalmas közegbe, a fővárosba kerülhessen. Figura és modell ilyen viszonya nemcsak arra hívja föl a figyelmet, hogy Vitányi figurája, a szándékolt emblematikus egyezések ellenére is, voltaképpen nem modellazonos figura. Azaz, belőle utólag a történeti Ignotusra visszakövetkeztetni súlyos hiba, félreinterpretálás. Arra is felhívja ez a szakadás a figyelmet, a modellkövetés mimetikus logikája lényeges pontokon is megtörik, sőt visszájára fordul. S itt jutunk el Vitányi figurájának legkényesebb, Ignotusra nézve - sokak szemében - legdehonesztálóbb momentumához: a mindkét nembeli fiatalokhoz való „nemi" jellegű „vonzalmához". (Ez poétikailag is fontos momentum, mert a regény centrális konfliktusa, ami az egész történet alapja, a Pistáért folytatott pszichológiai harc, legalább fele részben, erre épül.) Ignotus regénybeli reinkarnációjáról e vonatkozásban a következőket tudjuk meg: „Semmi sem pótolja a valódi, a testi ifjúságot - a testben van az ihlet, az erő... És mióta a feleségének viruló fiatalsága eltűnt a szeméből, azt vette észre, hogy szinte beteges érdeklődést érez a fiatalság iránt - mindkét nembeli fiatalság iránt. Megfigyelte a fiatalok mozdulatait, szavait, naiv- ságát; és gyönyörködött benne. Bizonyosan nemi okai vannak ennek is; minden érzelemnek, minden vonzalomnak nemi okai vannak. Az öregkor kezdete ez, igen, a liliomtiprás vágya, kezdődő homoszexualitás talán... Vagy egyszerűen csak a családtalan embernek érzése, valami állandóan elvetélt apai érzés? De hiszen a családi, az apai érzéseknek is nemi alapjuk van; ez az Oedipus-kotnplexum. Apa és fiú szerelmesek és vágy társak egyszerre... Minden titkos és bűnösnek sejtett érdeklődése az ifjúság iránt, talán egy ilyen, freudi, gyermek utáni vágy." (Krk 65.) Mindezt Vitányi töprengésének kivetítéseként tudjuk meg, bizonytalanságok formájában. (A Freud elméletére való hivatkozás motivikusan is az életrajzi modellhez köti a jellemzést, mint a vonzalom pszichoanalitikai magyarázata azonban nem túlzottan plauzibilis.) Egy bizonyos, a regény megformálása ezt a pozíciót nem Tímárhoz, hanem Vitányihoz kapcsolja, az ő beállítódásaként adja meg. Ez a vonzalom azonban, amely egyfelől a defloreálás perverz vágyát, másfelől a homoszexualitáshoz való közeledést artikulálja, az Ignotus-életrajz adataival nem egyeztethető össze. Nincs adat rá, hogy akár a pedofília, akár a homoszexualitás vádja (vagy akár csak nyoma) fölmerült volna vele kapcsolatban. (Hogy egy idősödő férfi szexuálisan vonzódik a fiatal nőkhöz, aligha deviancia, és semmiképpen nem a leírt eset körébe tartozik.) Mindez, mivel a figura belső világának kivetítéséről van szó, amely kívülálló számára hétköznapi esetben is többnyire csak kikövetkeztethető, azt kell mondanunk, egyedül a regényíró képzeletének tárgyiasulásaként, önmaga projekciójaként magyarázható. S bár e tanulmány feladatai közé nem tartozik Babits szexuális preferenciáinak tárgyalása, fölmerül annak a lehetősége, hogy e képzelet inkább az ő életrajzának felel meg, semmint az Ignotuséénak. A homoszexualitás, mint lehetőség, amelyet a regény fölvet, alighanem Babits saját - elfojtott, látens - homoszexualitásának kódolt kibeszélése (vö. Czeizel 2004: 59., 55.). Még a személyiség magyarázatának enyhített, felpuhított változata, 57
