Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 10. szám - Lengyel András: Ignotus Hugó, a regényalak
műve, szellemes cikkek és aforizmák, szabad és szkeptikus hangon írott könyv. Az író - Vitányi Vilmos - típusa volt annak a modern újságírói intelligenciának, mely mindenhez tud egy kicsit és semmit sem vesz egészen komolyan, mindenről van aperquje, de semmiről sincsen véleménye, sőt a véleménytelenséget elvvé és a fölényes intelligencia egyetlen kritériumává magasítja. A katolikus irodalmi lapok hosszú és elkeseredett cikkekben bírálták ezt a könyvet, mely szent dolgokból könnyelmű és fölényeskedő játékokat űzött, zsurnalisztikus féltudását mindenről rosszakaratúlag interpretálta, zsidó módon, léha »esztétikai« szempontokból kiindulva, kacérkodott a katolicizmussal, s szomorú elvtelenségében a legüresebb és legsivárabb szkepszis kapuit tárta föl." (Krk 52.) Ez a narrátori közlés, akárhogy nézzük, már felemás szöveg. A könyvről, a könyvből kiindulva beszél, de valójában nem a könyvet írja le, hanem a könyv alapján egy alkotói típust konstruál. Nem lehet azt állítani, hogy ez a jellemzés Babits önkényes kitalációja lenne, ez az Ignotusról (máig) élő egyik vélekedéstípus sűrítménye. Ezért ismernek rá belőle. Mint az irodalmi életben fölszínre vetődő kulturális sztereotípia „pontos", a sztereotípia lényegét foglalja össze. De mint egyéniségképlet nem helytálló, részletei pedig sok ponton elrajzoltak, a figura negatív profilját teremtik meg. Maga a könyv definiálása („szellemes cikkek és aforizmák, szabad és szkeptikus hangon írott könyv") még megfeleltethető Ignotus 1908 körül írott könyveivel, például az 1910-es Kísérletekkel. A könyv alapján alkotott tipológia viszont irodalomtör- ténetileg már nem reális, csupán a valóságmeghatározásért folyt kulturális harc egyik lehetséges implikációja. Konzervatív modernségkritika. Ignotus felől nézve: torzkép. S mint ilyen, a modellként szolgált valóságelemek átalakításaként, átrajzolásaként értelmezhető. Tagadhatatlanul a figura jellemzésének egyik meghatározó pontja ez - s éppen az átrajzolás révén az. A jellemzést, talán mondani sem kell, sem a regényfigura, sem a modell nem teheti ki az ablakba. Már itt látszik, Babitsnak az átrajzolt Ignotusra volt szüksége regényéhez. S ezt az átrajzolást, a valóságelemeknek a fikció logikája szerinti deformálását Vitányi bemutatásának, szerepeltetésének szöveggeneráló elvévé tette. Ez a valós momentumokat „célirányosan" átrajzoló írói gesztus mutatkozik meg Vitányinak abban a jellegzetességében is, hogy „mindenről két véleménye" volt. „Vitányi megszokta, hogy mindenről két véleménye legyen és lassankint maga sem tudta, melyik az igazi." (Krk 63.) Ez a regényben arra vezetődik vissza, hogy két lapja volt, egy konzervatív és egy progresszív. S mivel mást kellett írnia itt, s mást kellett írnia ott, idővel az a meggyőződése alakult ki, hogy: „De hát mi is az a vélemény? Önmagunk korlátozása." (Krk 63.) Nem kétséges, ez a jellemzés Ignotus nevezetes paradoxonjára vezethető vissza, miszerint „nem értek egyet önmagámmal". S az is tény, Ignotus két, más-más irányultságú napilapnak, a Magyar Hírlapnak és a Világnak is dolgozott. Vitányi jellemzésének konstrukciója azonban mégsem azonos Ignotus tényleges helyzetével és beállítódásával. S nemcsak azért, mert Ignotus 1892-től volt a Magyar Hírlap cikkírója, belmunkatársa, a Világnak viszont csak 1910-től (!) - a kétfelé való elkötelezettség tehát nem lehetett kettősségének oka. Amikor (párhuzamosan) a Világ kötelékébe lépett, már rég kialakult írói egyénisége, beállítódása alapszerkezete már rég rögzült. S a két lap nem is állt oly mértékben szemben, mint azt a regénybeli besorolás (konzervatív, progresszív) sejtetni engedi. A Magyar Hírlap, amelybe Ignotus kora fiatalságától dolgozott, saját, retrospektív vallomásából tudjuk, szerinte a legjobb magyar napilap volt, amit megismert, s politikai elhelyezkedése sem állította oly mértékben szembe a Világgal, mint azt az 1919 utáni magyar médiatagoltságból gondolhatnánk. Csak fokozati különbség volt a két lap között, s aligha véletlen, hogy nemcsak a Világ volt szabadkőműves kötődésű, de a „konzervatívnak" mondott Magyar Hírlap főszerkesztője, Márkus Miksa is szabadkőműves volt. (Mellesleg, Ignotus „fedezésének", a Demokráczia páholyba való felvételének is főszerkesztője volt a kezdeményezője.) A kettősségnek a kétfelé dolgozásra 55
