Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 10. szám - Lengyel András: Ignotus Hugó, a regényalak

való visszavezetése tehát legalábbis szimplifikálás. Ignotusnak önmagával való egyet nem értése mélyebb gyökerű fejlemény, s inkább Ady „két meggyőződésű" emberének tapasztalatával rokonítható. A modernség belső feszültsége, véleményföllazító és sokszorozó dinamikája érhető itt tetten (vö. Bohn és Hahn 1999). A „személyiség multifikálódását" a mai szociológia egyenesen a modernitás egyik szükségképpeni jellegzetességeként írja le (Link-Herr 1999:180—181.). S az a tény, hogy Ignotus ezt a tapasztalatot, ha aforizmaként is, az elsők között artikulálta, tudatosította, inkább érdeme, mint bűne. (E tapasztalatnak a katolicizmus merev, premodern előírásaival és eszményeivel való szembenállása, persze, tény. Ezt nehezen lehetne letagadni. De ez, ismételjük meg, lényegesen összetettebb és determináltabb fejlemény, semhogy valamiféle újságírói „pragmatizmusra", pláne elv- telenségre lehetne visszavezetni. A való sokarcúsága nem egyszerűsödik le semmilyen normatív doktrína követelményei szerint.) A regény itt megint egy hamis sztereotípiát konstruál.

Az a tény, hogy a regény ezt az összefüggést így tette meg Vitányi jellemzésének eszközévé, azaz „bélyeggé", negatívummá változtatta, arra enged következtetni, a regény szándékolt üzenetéhez nem az „eredeti" Ignotusra, hanem átrajzolt alteregójára volt szükség. Azaz, maga a regény intenciója követelte meg a modelltől való (változó mértékű) el-eltávolodást.

Jellemző (s a regényírói intencióra is fényt vet) Vitányi feleségének fölemlegetése. Ignotusnak, tudjuk, nem egy, hanem három felesége volt. Először egy nála valamivel öregebb özvegyasszonyt vett el, gyermekei (Pál és Sári) is ettől az asszonytól valók. Ez a házassága azonban 1913-ban fölbomlott (formálisan csak 1914-ben váltak el), s csak később, 1916-ban vette feleségül a „válóokot", Somló Lili (sz. 1887) festőnőt, aki csakugyan jóval fiatalabb volt nála. 1919—21-ben, a regény születésének idején ez a házassága „élt". (A harmadik házasságra már jóval a regény megjelenése után került sor, így az nem ide tartozó történet, hacsak azért nem, mert a harmadik feleség, Berényi Lili 1902-ben született, azaz Ignotus fiánál fiatalabb volt egy évvel, s lányánál is csak egy évvel öregebb. Ez persze mintha a regénybeli Vitányi „liliomtipró" vágyairól mondottakat igazolná. Ám van egy kronológiai bökkenő: Berényi Lili létezéséről a regény írásakor semmit nem lehetett még tudni - azt, hogy Ignotus felesége lesz, a legkevésbé.) Szimptomatikus, hogy a regényben az első feleségről nincs szó, a megemlített feleség pedig nem festőnő, hanem színésznő (ez a „csere" minden bizonnyal a rejtés eszköze), s vele kapcsolatban csak két dolog hangsúlyozódik: fiatalsága, s hogy elhagyta férjét. Hogy a feleség „viruló fiatalsága" (Krk 65.) szóba kerül, Vitányi fiatalság iránti „vonzalmát" demonstrálja; hogy ettől a színésznő feleségtől (is) válófélben volt (Krk 61.), az pedig kiégettségéhez, kiüresedettségéhez „adalék". Figyelemre méltó, hogy mindkét momentum „negatív" adat. A regény még Vitányi Svájcba való kiküldetését is a házasság megromlásával magyarázza (Krk 62.), ami már ellentétben áll Ignotus svájci diplomáciai kiküldetésének (1918) tényével, Babits tájékozottságát mutatja viszont, hogy tudta, az emigráció éveiben Ignotus és Somló Lili hol együtt, hol külön éltek. (Lili főleg Berlinben és Párizsban, Ignotus részben Bécsben, Kolozsváron, Kassán, s csak egy ideig - nyilván még Lilivel együtt - Berlinben. De Berlinből való elköltözése egyik oka már alighanem éppen feleségéhez való viszonyában keresendő.) A modell átrajzolása mindenesetre e szálon is jól tetten érhető.

Az átrajzoló, sőt - lényeges pontokon - egyenesen átfordító gyakorlatnak paradigma- tikus esete Vitányi fiatal alkotókhoz való viszonya. „Elve az volt, hogy minden fiatalt megdicsért, de senkit sem segített az érvényesülésben." (Krk 64.) „Nem mintha nem lett volna veleszületett nagy érzéke az irodalom iránt; de közönye és fáradtsága visszariadt a mélyebb értékekbe való behatolástól. Azután: a fiatalok úgyis kiöklözik maguknak az érvényesülést; ez egy kegyetlen

56