Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 10. szám - Lengyel András: Ignotus Hugó, a regényalak
számára ez is a regényalak jegyeként jelenik meg. A regénynek az a motívuma például, hogy Vitányinak nem volt gyereke, illetve csak egy „törvénytelen" fia volt, Pista, jellegzetesen ilyen motívum. Ez a beállítás, ez a családtörténeti szituálás a modelltől, a történeti Ignotustól már teljességgel idegen. A regénynek azonban nagyon is fontos eleme, történetalakító és szövegszervező. Ez a négy alapművelet természetesen legalább két szempontból értelmezhető. A modelléből és a regényéből. A két értelmezés, bár ugyanabból az anyagból merít, merőben különböző. Ha a modell szempontjából értelmezzük a műveletsort, akkor az a kérdés aktiválódik, mi s hogyan vetül rá a regényszövegből a történeti szereplőre. A figura megalkotása ugyanis a modell szempontjából egy olyan beszédaktus, amely az ő „jellemzését", következésképpen meghatározását és megítélését végzi el. S ez a mérlegelés számára lehet „kedvező" és „kedvezőtlen", saját kvalitásaitól és teljesítményétől függetlenül. Ilyen értelemben a modell mindig kiszolgáltatott az írónak. A karakterisztika valós és fiktív elemei ugyanis új, a modelltől idegen kompozítumot képezve önálló életre kelnek. Fikcióból „realitássá" válnak. Ha viszont a regényalakítás szempontjából vizsgáljuk a regényfigura valós és fiktív vonásait, egy prózapoétikai szempontot érvényesítünk, azaz teljesen más jellegű problémákhoz jutunk el. Arra kereshetjük a választ, hogy milyen poétikai megfontolásokból, milyen célzattal használta fel modelljét az író, s milyen változtatásokat hajtott végre rajta. E prózapoétikai szempont, szakszerű elemzés esetén, a regény szerzői intencióját tárja föl. (Vakhit, babona, hogy nincs ilyen intenció, van, tagadása csak bizonyos esztétikai ideológia érdekében áll.) E tanulmány, bár szükségképpen mindkét nézőpontot érvényesíti valamilyen mértékig, elsősorban a modell szempontjából teszi láthatóvá a szövegtörténéseket. (A másik szempont érvényesítése, úgy gondolom, maradjon a Babits-interpretáció ügye.) 4 Vitányi Vilmos figurájának összevetését a történeti Ignotus Hugóval viszonylag jól el lehet végezni. Ignotus alakja ugyan csak filológiailag rekonstruálható, s egy rekonstrukció sohasem maradéktalan, lyukak és bizonytalanságok vannak benne. De a rekonstrukció, egyes divatos teóriák vélekedéseivel ellentétben, nem lehetetlen. Ignotusról nagyon sok mindent tudhatunk, igen sok „nyomot" hagyott maga után. S így a regényalak és a valóságos ember nyomai szembesíthetők. Megállapítható, hogy a figura mely elemeit igazolják vissza a nyomok, mely elemeit nem, s melyek ellentétesek vele. A regényalak és a rekonstrukció, egymásra vetítve, kirajzolja az egyezéseket, a különbségeket és az össze nem illéseket. Annyi azonnal nyilvánvaló: Vitányi figurájának sok vonása a modellből van átvéve. A külső megjelenítés nyers, csaknem alakítatlan valóságelemekből épül föl. A szöveg Vitányi „kis termetére, görbe lábaira, erősen keleties típusú arcára" hívja föl a figyelmet (Krk 63.), majd így mutatja be: „nagyon is keleti, néger-zsidó vonású, keresett modernséggel öltözött kis, finom úriember" (Krk 70.). Mindez, akár kedvező, akár kedvezőtlen jellemzésként olvassuk, Ignotus sajátja. Ezeket a vonásokat emeli ki Major Henrik két ismert karikatúrája is, különösen az 1911-es (Színházi Hét, 1911. 26. sz. 4.), de az 1913-as is (Taf Bl.). S a fényképek is ezt erősítik - leginkább egy 1920-as években készült csoportkép, amely Ignotust szinte paradigmatikus tisztaságban ilyenként állítja elénk. Útlevelének későbbi portréfotója szintén a sötét arcszínre, a „keleties" vonásokra hívja föl a figyelmet. Egyezik az életkor is. Vitányi „ötvenen túli" férfi (Krk 64.), Ignotus pedig 1869-ben született, tehát a regény ősszövegének keletkezésekor (1919) volt ötvenéves, a regény első pub53
