Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 10. szám - Lengyel András: Ignotus Hugó, a regényalak
Lengyel András Ignotus Hugó, a regényalak Egy Babits-regény életrajzi tanulságai 1 Babits Mihály Tímár Virgil fia címe regénye a Nyugat 1921. július 1-i számában jelent meg. A közlésnek két érdekessége is volt. A regény - kisregény? - szokatlan módon nem folytatásokban, hanem egyben lett kinyomtatva, a 965-1017. oldalakon. S a lap főszerkesztője, legalábbis névlegesen, akkor még Ignotus Hugó volt, aki, mint hamar kiderült, a regény egyik figurájának, Vitányi Vilmosnak „modelljét" szolgáltatta. Sipos Lajos kutatásaiból tudható (vö. Szőke 2014: 426.), a Nyugat tényleges (de ezek szerint mégsem mindenható) szerkesztője, Osvát Ernő, Ignotusra való tekintettel, nem is helyeselte a regénynek éppen a Nyugatban való megjelentetését, ám a lap finanszírozásának kulcsfigurája, a különben Ignotus „jóemberének" számító Fenyő Miksa szava döntött. A Timár Virgil fia a Nyugatban jelent meg. (Fenyő motívumainak tisztázása természetesen megérne egy elemzést, de ez nem e tanulmány tárgya.) Ezzel egy furcsa, visszás helyzet alakult ki, amely, mint utóbb kiderült, nemcsak Babits és Ignotus viszonyát, de a Nyugat történetének alakulását is messzemenően befolyásolta. Ignotus saját lapjában kapott teljesen soha fel nem dolgozható sebet, s annak a szimbolikus törésnek, amely közte és a Nyugat között 1929-ben bekövetkezett, a kezdete bizonyosan Vitányi Vilmos figurájának megteremtésében keresendő. Az első, egészen a törésig elvezető nagy repedés itt lelhető föl. Vitányi figurájának megalkotása ugyanis, alig leplezetten, Ignotus belső, Nyugaton belüli kritikája volt (vö. Tverdota 2009), s a modem magyar irodalom legfontosabb intézményének, a Nyugatnak az 1919-ig tartó prosperálását lehetővé tevő belső konszenzust mondta föl. Nem nyíltan persze, hanem a fikció fedezékébe húzódva, egy regényalak jellemzésébe csomagolva - ám a kódolás oly átlátszó volt, hogy a dekódolás az irodalmi élet bennfenteseinek semmi erőfeszítésébe nem került. A kódolás, a regényalak megteremtése inkább csak a látszatok fenntartását, a nyílt ütközet elkerülését, elfedését szolgálta. 2 Babits a regényben természetesen nem írta le Ignotus nevét, ő „csak" egy Vitányi Vilmos nevű zsidó újságírót szerepeltet. Vitányi pedig regényalak, azaz fiktív figura, a referenciális olvasás így, vélhetjük, inadekvát. „Minden hasonlóság élő emberhez csak a véletlen műve lehet", ahogy a regényírói - önvédelmi - retorika igen régtől fogva állítja. Ezt a hatálytalanító, a figura mögül a modellt eltüntető érvelést azonban ez esetben nemigen lehet akceptálni. Vitányi Vilmos életbeli mintája ugyanis csakugyan Ignotus Hugó volt, így látták ezt már a kortársak is, akik felismerésüknek hangot is adtak. 50
