Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 10. szám - Báthori Csaba: Nemes Nagy Ágnes Rilke-képe

Az imént említettem, Nemes Nagy Ágnes az utolsó pillanatokig megőrizte Rilke iránti hűségét, és életének végső időszakában is emlékezett arra, hogy ez a költő a szellemi és emberi ínség veszélyei közt is biztonságot adott neki, megtanította a helyes szavakra. Wer spricht von Siegen? Uberstehen ist alles (Ki beszél győzelemről? Kibírni, az minden.) - idézhette Rilke mondatát a rajongó az évtizedes vagy csak néhány napos vészhelyzetekben.

Végül hadd elevenítsem fel itt azt az igaz történetet, amelyet Nemes Nagy halála előtt négy héttel jegyzett le Polcz Alaine kérésére. A Városmajorban vagyunk, 1956 októberé- nek-decemberének puskaporos, ágyúcsöves napjaiban. Egy szűkös lakásban együtt tölti a forrongás napjait a Mészöly és a Lengyel-Nemes Nagy házaspár. Idézem: „Ali meg én üvegben eltett zöldbabot vagdaltunk. Ültünk két kis széken az ún. zöld szobában, közöttünk a vájd- ling, tisztítottuk és vágtuk a paszulyt. Közben, magunk szórakoztatására Rilke-verseket mondogattunk magyarul (olykor németül). Megáll az ajtóban Németh László: Hát maguk mit beszélnek? Mondjuk, hogy mit. - Rilke? - mondja N. L. - Rilke? Hiszen az teljesen érthetetlen költő. - AU meg én döbbenten bámultunk a paszuly fölött. Nem tudtunk egy szót sem szólni. Érthetetlen? Rilke?"

Tehát két asszonynak megkönnyítette a túlélést ez az érthetetlennek elhírlelt költő. De lehet, hogy csak azoknak segít élni, akik hosszú évtizedeken át vissza-vissza tudtak térni hozzá, hogy értelmet tulajdonítsanak sorainak a legkilátástalanabb helyzetben is. Lehet, hogy Rilkét főként az képes felfogni, akit sorsa a kelleténél gyakrabban szembesített a lét és nemlét kérdéseivel. Azt is elmondhatjuk: Rilke és Nemes Nagy olvastán már az is vigasztal, hogy láthatárunkon, a közelünkben valakit makacsul betöltött a magasság vágya.

49