Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 9. szám - Mészáros Tibor: „...az újságírás nem árt az írónak; kitűnő iskola és gyakorlat” (A publicista Márai)

poeticáját munkája elején így fogalmazza meg: „Akik ezt a munkát elvállalták (...) magyarok, akik számot vetettek a magyar költő szavával, és tudják, hogy bűnösök közt cinkos, aki néma. "l76

Kezdetben az Ulysses álnevet használta (szimbolikusan jelezvén saját létformáját), vasárnaponként előbb egy, majd két alkalommal közvetítették felolvasását. „Ulysses vasárnapi krónikája következik. Ulysses a magyar irodalom egyik legnagyobb élő reprezentánsának fedőneve. Minden vasárnap délben tizenkét óra öt perckor és délután tizenkilenc óra öt perckor mondja el a Szabad Magyarország Rádiójának hullámain vasárnapi krónikáját" - hangzott el éveken keresztül a felvezető szöveg. 1956 után Candidus (őszinte, becsületes) álnéven jelentkezett, mely névváltoztatás az eltiport magyar forradalom utáni belső állapotváltozásával is kapcsolatba hozható. Addig bolyongó, az utazásban és a világ, az emberek megismerésében és felfedezésében élőként, s egykor talán hazatérőként határozta meg magát, de a szovjet megszállás és a Moszkvával kollaboráló Kádár-kormány, a (várható) megtorlások nyomán változás észlelhető magatartásában és hazájához való viszonyában egyaránt.

Paulay Erzsinek ezt írja 1951. október 9-én kelt levelében: „Mindössze annyit vállaltam, hogy minden vasárnap tíz percen át beszélek haza és a világban élő magyarokhoz, ha akad, aki meghallgat. E célból minden héten egy napra Rómába kell utaznom és ott felvevőgépbe mondani a mondókámat, amelyet természetesen egészen szabadon, mindenféle előzetes vagy közbeeső cenzúra nélkül írok és mondok el. Többet nem vállalhattam, és minthogy ebben megállapodtunk, tulajdonképpen be is fejezem itt vendégszereplésem.177 A rádiózás illékonyabb a napilapokban megjelent tárcánál is: utóbbi is csak kérészéletű, huszonnégy óráig él, de a forma legalább megőrzi azt, a rádió szava már csak elhangzik, nyom nélkül, s a hallgató sem olvasó már, számára is egyszeri, pillanathoz kötött mindaz, amit hall - ha éppen hallja. Márai az évek során (1967-ig volt a Rádió munkatársa) több száz felolvasást tartott, melyek közül az első időszakban a Vasárnapi krónika (Sunday Talk) címmel jelzett sorozaté volt a főszerep. (A cím természetesen emlékezés a Pesti Hírlap egykori, maga által is jegyzett rovatára.) Rádiós sorozatában változatos témákat mutat be hétről hétre, híreket, eseményeket kommentál, visszaemlékezéseket tart, és hazája, valamint saját helyét keresi a megváltozott világban. Szellemi tallózásaihoz több hazai lapot, például az Irodalmi Újságot, Magyar Nemzetet, a Köznevelést is megvásároltak számára, ezért tűnik folyamatosan jól értésüknek, vigyázó szemeit a hazáján tartja.

A Vasárnapi krónikán kívül Book of the week, Letter from the West (a nyugati kulturális eseményeket bemutató adás), Diary of New York címmel hangzottak el műsorai, melyeket egyéb, speciális programok is kiegészítettek (pl. Christmas Talk, New Year Talk), időnként valamelyik drámáját közvetítették, vagy éppen interjút készítettek vele. Az emlékekre való visszatekintés klasszikus példája első karácsonyi levele, melyben felidézi Kosztolányi és Krúdy alakját; mondanivalója lényegét felolvasása befejező soraiban rejti el: „Szerencsésebb népek nagyobb erővel fejlődtek, mi kérlelhetetlen erővel tudtunk megmaradni. Most is ezt műveljük. Ez a mi titkunk, egy nemzet titkos műfaja. És titkos fegyverünk az emlékezés. "178

Sokféle műfaj jelenik meg felolvasásaiban, és - írott publicisztikájához hasonlóan - csak ritkán vegytiszta formában. írói szándéka nemes, azonban felolvasott írásai színvonala egyenetlen, közel sem olyan kiváló, mint idehaza volt publicisztikája. Sokszor hiába az egyedi hangnem, a találó témaválasztás: az idők során többször hangzik el tőle

176 Nyugati Hírnök, 1951. nov. 15. 19-20. sz. 3.

177 PIM Kézirattár, GYNSZ 2004/18/01.

178 Márai-hagyaték, PIM, jelzet nélkül.

93